„Az a valami megöl minden reményt, ezt pillantják meg a rákos betegek az ágyuk melletti vizespohárban, amikor már az összes fájdalomcsillapító elfogyott, és a morfinpumpa nullát mutat, és még messze a hajnal, de a fájdalom nem távozik, csak egyre mélyebbre rágja magát a haldoklók álmatlan csontjaiba. És ez a valami él. Mindenkit gyűlöl, és végtelenül falánk.”

„Az összes állat közül az ember az egyetlen, amelyik kegyetlen. Ő az egyetlen, aki fájdalmat okoz az annak élvezetéért.”

„Az élet nem igazságos: vannak, akik betegek, míg mások egészségesek.”

„Az élet több annál, mint hogy a fájdalmat kerülgessük.”

„Mindenbe beleszeretek, de ugyanakkor mindent gyűlölök. Nagyon nehéz egyszerre embergyűlölőnek és romantikusnak lenni.”

„Milyen lassú az élet, milyen erőszakos a remény.”

„Reményik Sándor összes verse. Polis Kiadó Kolozsvár, Luther kiadó Budapest. 2008.”

„A gyűlölet olyan, mint a lappangó rákos megbetegedés, szétmarja a személyiséget, és eleszi az élethez szükséges egységet. A gyűlölet elpusztítja az ember érzékét az értékek iránt, és az ítélőképességét. Arra készteti, hogy a gyönyörűt visszataszítónak lássa, a visszataszítót pedig gyönyörűnek, arra készteti, hogy összetévessze az igazat a hamissal, és a hamisat az igazzal.”

„Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli, akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat és nemeslelkűeket és bátrakat egyformán. Aki pedig se nem ilyen, se nem olyan, az is biztos lehet benne, hogy az élet megöli, csak nem olyan sürgősen.”

„Ahol van remény, ott van élet. Új bátorsággal tölt el bennünket, és újra erőssé tesz.”