„Semmit sem tudok okokról, csak láncolatokról – hogyan alakítják ki magukat, láncszemről láncszemre, a semmiből; hogyan fonódnak össze a világgal. Néha az ember megragadhat egy láncszemet, és kihúzhatja magát vele valamilyen sötét helyről. Nagyobbrészt azonban azt hiszem, az emberre csavarodik. Ha szerencséd van, csak elkap. Ha nincs, meg is fojt.”

„Okkal vagyunk itt. Azt hiszem, az ok egy része az, hogy kis fáklyákat hagyunk magunk után, amelyek majd átvezetik az embereket a sötétségen.”

„Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban műkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.”

„Amikor az emberek már nem hisznek Istenben, akkor nem semmiben hisznek, hanem bármiben.”

„Isten semmiből teremtette a világot. De meg is látszik rajta.”

„Az emberek mindig azt hiszik, hogy én amolyan „rossz lány” vagyok. Vagy hogy valami sötét titkot hurcolok magamban, vagy szenvedélyem a halál. Az igazság az, hogy valószínűleg én vagyok a legkevésbé morbid ember, akivel valaha találkoztam. Ha többet gondolkodom a halálról, mint mások, az azért van, mert jobban szeretem az életet, mint ők.”

„Mindannyian tudjuk róla, hogy büszke, kellemetlen ember, de ez nem jelentene semmit, ha tényleg kedvelnéd.”

„Az ember nem sokat tehet az érzéseiről, és azt hiszem, ezt Isten is tudja.”

„Ha az ember a napfényt más emberekre akarja fordítani, akkor először is magában kell rá lelnie.”

„A macska abszolút érzelmi őszinteséggel rendelkezik: az emberek valamilyen okból elrejtik érzéseiket, de a macska nem.”