„Kegyelmednek én ezeket azért akarám értésére adnom, hogy kegyelmed is gondolkodjék az állapotról, és az kikkel illik, beszélgessen, erős kötelessége vagyon kegyelmednek is, ne veszessük el, uram, a hazát, mert ha ezt elvesztjük, mi mást nehezen, avagy nem is találunk. Törődött és sokat búdosott emberek vagyunk, én Törökországra soha többször nem megyek, inkább akarok meghalnom hazámban.”

„Ahhoz valamennyien elég erősek vagyunk, hogy a mások baját elviseljük.”

„Meggyőződésem, hogy mi magunk is képesek vagyunk csodákat tenni, ha elég erősen hiszünk önmagunkban és a földi küldetésünkben.”

„A stílus az, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk mondani, és semmi más nem érdekel.”

„Soha nem találkoztam olyan emberrel, aki inkább lennék. És még ha ez hazugság is, akkor szerencsés.”

„Élt egy lány száz évvel ezelőtt is, mint ahogy én most. Ő halott. Én vagyok a jelen, de tudom, hogy egyszer én is eltűnök. A nagy pillanat, a lángcsóva, jön és megy, véghetetlen futóhomok. Nem akarok meghalni, nem.”

„Soha ne tegyél meg olyan dolgokat, amelyeket mások megtehetnek és meg is tesznek, főleg ha vannak olyan dolgok, amelyeket mások nem tudnak vagy nem akarnak megtenni.”

„Soha ne feledje, hogy nemcsak joga van ahhoz, hogy egyéniség legyen, hanem ez kötelessége is.”

„Bármennyire kinevetjük is a csodákat, amíg erősek, egészségesek vagyunk és kutya bajunk, ha életünk úgy fordul, hogy csak a csoda mentheti meg, hiszünk ebben az egyetlen, kivételes csodában.”

„Van, amit az ember nem is akar elmondani. Nem azért, mert szégyelli. Csak mert néha jobb – és másokkal szemben is kíméletesebb – megőrizni a látszatot.”