„Dicséret ugyan az eredetit annyi versbenn ki tenni, a mennyibe iratott: de meg-kell mellet-te aztis tartani, hogy a’ nyelv és értelem tiszta legyen, kivált képpen pedig ha nem érzékenyebb, legalább ollyan érzékeny legyen a’ fordítás, mint az eredeti munka.”

„…úgy kell lenni a külső és idegen írók minden fordításoknak, hogy magyarra általtétetvén, addig simítsa, s addig gyalulja a fordító, míg éppen olyan szépek, elmések, kellemetesek, érzé-kenyek s magokat olvastatók lesznek, mint az eredeti nyelvben. Hogy röviden a fordítás közön-séges és egyetlen egy reguláját kimondjam: olyan légyen, hogy nemcsak a fordításnak semmi bűze, amint mondják, ne érezzék rajta, hanem hogy ha ki nem tudná igazán, hogy fordítás, azt gondolja, hogy általjában egy eredeti szép magyar pennából folyt ki.”

„Minden nyelv csak egy gyenge fordítás.”

„A csend Isten nyelve, minden más csak rossz fordítás.”

„Rózsa, te tiszta ellentmondás, gyönyörüség,
Annyi temérdek pilla alatt senkisem alszik.”

„Tisztában kell lennünk azzal, hogy amikor az atomokról van szó, a nyelvet csak úgy lehet használni, mint a költészetben.”

„A szleng az, amikor a nyelv feltűri az ingujját, beleköp a tenyerébe és munkához lát.”

„Ne feledd! Én megtehetek valamit, amit te nem tehetsz meg. Te is tehetsz valamit, amit én nem. De azt mindkettőnknek meg kell tennie.”

„Akkor, midőn én éltem, talán legokosabb volt fordítani jót s minél lehet jobban, hogy követésre méltó példát adjon mind a teremtésben, mind a szólásban, s a kettő által az ízlést nemesítse; de aki mindég fordít, és csak fordít, a szerint jár, mint aki mindég mankón jár; elveszti saját erejét.
(…)
A sokszínűségre kell tehát törekedni, nem amit mások óhajtának, az egyszínűségre, s a fordítás erre a legszerencsésebb szer. De nem a mi nyelvünket kell idegenné tenni igyekeznünk, hanem az idegent tenni mienkké;…”

„Légy szerencsétlen. Vagy motiváld magad. Bármit is kell tenni, mindig a te döntésed.”