„(…) volt valamije, ami ma már az emberek többségéből hiányzik. Volt szíve. S mert volt szíve, és azt az állatok felé nyitotta meg, sosem érezhetett csalódást, elhagyottságot, magányt – mert az efféle dolgokat csakis emberektől kaphatjuk. Állatoktól, főként kutyáktól: sohasem.”

„A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.”

„(…) nem a zseb, hanem a szív számít. Hogy ha jót teszel, az nem, sohasem merül feledésbe. Nem vész kárba semmiféle segítő-energia. (…) az emberi segítség a legfontosabb dolgok egyike, főként, ha önzetlen…”

„Az emberek képesek olyan árnyakat vetni, amelyek olyanok, mint az állatok, de ezek csak árnyképek, a fény és vetítés apró trükkjei. Nem inkább valószínű, hogy Isten is efféle dolog? Csak egy újabb legendás árnyék?”

„A háború az ember gondolkodó állatként való kudarcának a jele.”

„Ami ma az állatokkal történik, nemsokára az emberekkel is megtörténik majd. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is.”

„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek meghajolni. Azok sosem törnek meg.”

„Az állatok táplálkoznak, az ember eszik. Csak az értelmes ember tud enni.”

„Az állatok a barátaim... és én nem eszem meg a barátaimat.”

„A bizalom oázis a szívedben, amelyet a gondolkodás karavánja sosem ér el.”