„Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket.”

„Nincs az az eretnekség, vagy filozófia, ami annyira összeegyeztethetetlen az egyházzal, mint az emberi lény.”

„Hiába, aki szeret, annak osztoznia kell a szeretett lény sorsában.”

„Soha nem próbáltam kizárni a múlt emlékeit, még ha némelyik fájdalmas is volt.”

„Az időt felfedezni minden bizonnyal annyi, mint érezni, hogy múlik.”

„A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múlt terheit.”

„Egyetlen emberi lény sem ért meg egyetlen emberi lényt sem. A legjobb esetben megszokásból”

„Miért látja az ember öregkorában az életet, amely mögötte van, olyan rövidnek? Mert olyan rövidnek tartja, amilyen rövid az emléke. Ebből ugyanis minden jelentéktelen és kellemetlen dolog kiesett, tehát kevés maradt meg.”

„A múlt az egyetlen emberi valóság. Csak a múlttal alkothatjuk meg a jövendőt.”

„Bár igaz, ez csak a való élet, ami – szerencsére – nem képes elvenni, összetörni és elégetni egyetlen igazi emléket sem, mert az emlékek örök és halhatatlan dolgok, magunkkal visszük akkor is, mikor már nem számít semmi – sem Idő, sem fájdalom, sem holnap…”