„Az időt felfedezni minden bizonnyal annyi, mint érezni, hogy múlik.”

„Sok idő múlik el, míg az ember fiatal lesz.”

Pablo Picasso (1881–1973) spanyol képzőművész, író, festő.

„Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazánkfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni "valaha mik voltunk", de inkább átnézni, "idővel mik lehetünk, s mik leendünk". A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnk urai vagyunk.”

Széchenyi István (1791–1860) magyar politikus, író, polihisztor, közgazdász, közlekedési miniszter

„Élni annyira megdöbbentő, hogy alig marad idő másra.”

Emily Dickinson (1830–1886) amerikai költőnő

„Kedves néném, micsoda régi lakosok vagyunk ebben a városba, tegnap 33 esztendeje múlt el itt való uralkodó bujdosásunknak. A' bizonyos, hogy mint a negyedrésze, annyi időt nem töltöttem Zágonban.
(188. levél, Rodostó, 1753. 22. martii.)”

Mikes Kelemen könyv Törökországi levelek

„Az idő múlik: még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik.”

Stephenie Meyer (1973)

„Nyilvánvaló volt, hogy Trianon belátható időn belül meg nem másítható. Hogy hosszú évek múlnak el, míg az európai helyzet annyira megváltozik, hogy a revízió egyáltalán szóba jöhessen. Addig pedig a „nem, nem, soha” álláspont olyan elszigetelődést jelentett Magyarország számára, melyből csak kár és hátramaradás származhatott.”

Bánffy Miklós (1873–1950) magyar író, grafikus, díszlet-és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter

„Az emberi rend annyiban hasonlít a világmindenségre, hogy időről időre el kell égnie ahhoz, hogy újjászülethessen.”

Ernst Jünger (1895–1998) német író, filozófus, katonatiszt és rovarkutató

„A múlt az egyetlen emberi valóság. Csak a múlttal alkothatjuk meg a jövendőt.”

Anatole France (1844–1924)

„Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket.”

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)