„A civilizált világ megundorodott önmagától. Az egyik ember úgy vezeti le undorát, hogy ha ideje engedi, rohan ki a természetbe, a másik a középkor vallásos bigottságába menekül, a harmadik okkult tanokba merül és Buddhát idézi, a negyedik kommunistává lesz; de egyben közösek: mindannyian utálják a civilizációt.”

„Az ember csak addig lehet önmaga, amíg egyedül van; és ha nem szereti a magányt, akkor nem szeretheti a szabadságot sem; mert csak akkor lehet valaki igazán szabad, amikor egyedül van.”

„Az ébren lévőknek egy és közös a világuk, az alvóknak pedig mindegyike külön világba lép. Közös java mindenkinek a gondolkozás. Ezért ahhoz kell igazodni, ami közös. De bár a Logosz közös, úgy él a sok ember, mintha külön gondolkozása volna.”

„Mindannyian emberek vagyunk, gyarlók a saját természetünkben, és alkalmasak a testünkre; kevesen vagyunk angyalok.”

„A világ utat nyit annak az embernek, aki tudja, merre tart.”

„Nem szeretünk saját árnyoldalunkkal szembesülni, ennek következtében civilizált társadalmunkban sok olyan ember él, aki teljesen elvesztette az árnyékát, megszabadult tőle. Ezek csak kétdimenziós emberek; elvesztették harmadik dimenziójukat, s ezzel együtt általában a testüket is.”

„Magritte szerint a művészet idézi fel azt a misztériumot, amely nélkül nem létezne a világ!”

„Nemcsak kommunista társadalomra vágyunk, hanem olyan kommunista világra, ahol minden nemzetnek egyenlő joga van; olyan kommunista világot akarunk, ahol egyetlen országnak sincs vétójoga, és azt akarjuk, hogy a holnap kommunista világa soha ne legyen olyan, mint a belső viszályoktól forrongó polgári világ; szabad társadalomra, szabad nemzetek világára áhítozunk, ahol valamennyi népnek – kicsiknek és nagynak – egyenlő jogai vannak.”

„A tapintatosság az a képesség, hogy úgy írják le az embereket, ahogy önmagukat látják.”

„Az igazi bölcsesség mindannyiunk számára akkor jön el, amikor rájövünk, milyen keveset értünk az életből, önmagunkból és a körülöttünk lévő világból.”