„Mást mondok neked: nincs születése egynek sem az összes
halandók közül, sem rettenetes halálú vége,
hanem keveredés létezik csupán és átalakulása a keveredetteknek,
Ezekre alkalmazzák az emberek a születés nevet.”

„Rosszul ismertem a várost, születésem helyét, ahol életem első lépéseit tettem, s aztán az összes többit is, melyekkel oly csúnyán összekuszáltam ösvényeimet.”

„Az öregek mind hülyék, agyon kellene lőni őket már a születésükkor…”

„Mindjárt születésünk pillanatában szüleink jóságára, gondoskodására szorulunk. Később, amikor betegségek gyötörnek minket és megöregszünk, megint mások gondoskodására és jóságra leszünk utalva. Mivel életünk kezdetén és végén mások törődnek velünk, hogyan tudnánk mi életünk derekán nem törődni másokkal?”

„A születéseddel jegyet váltasz az őrültek színházába. Ha Amerikában születtél, a jegyed az első sorba szól.”

„Nem félek a haláltól. Születésem előtt már évmilliárdok és évmilliárdok óta halott voltam, és a leghalványabb kellemetlenséget sem szenvedtem tőle.”

„Egy isten, ki az isteni s emberi nem legerősebje,
ám a halandóknak formára sem észra sem mása.”

„Minden újszülöttnek születése pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé. Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szó értelmét.”

„Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba.”

„Én akkor vagyok igazán hazafias,
ha azt gondolom, hogy én vagyok a hatos villamos.
S bennem utazik haza a nép.
A villamos mélye az anyaméh.
Minden megálló egy születés,
minden megálló egy születés ünnepe.
Le-fel száll a sok pete.
Szakállas embrió, száguld a combino.
Nem fáj, nem fáj, nem fáj,
nem fáj, csak ha nevetek.
…”