„A nagy emberek meteorok: felemésztik önmagukat, hogy fénnyel árasszák el a világot.”

„Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét.”

„Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai… Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.”

„Azok, akik nem szenvedtek, semmit sem tudnak a világról: nem ismerik a jótetteket, a bajokat, az embereket, és önmagukat sem.”

„… az ember szabadságra lévén ítélve, az egész világ súlyát a vállán viseli: felelős a világért és önmagáért, mint létezési módozatért.”

„A világ összes sötétsége nem képes eloltani egyetlen gyertya fényét.”

„Az ésszerű ember alkalmazkodik a világhoz: az ésszerűtlen ember továbbra is azzal próbálkozik, hogy megpróbálja a világot önmagához igazítani. Ezért minden előrelépés az ésszerűtlen embertől függ.”

„Légy önmagad. A világ az eredetit imádja.”

„Légy önmagad! A világ imádja az eredetit.”

„Milyen messzire el ér a gyertya fénye! Így ragyog egy jó cselekedet is egy fáradt világban.”