„Azonosulnak Isten hatalmával, és azt hiszik, maguk is istenek. Ebben gyökerezik az őrültségük. Mindegyikből egy archetípus lesz, annyira betegesen megnőtt az egójuk, hogy már nem is tudják meddig tartanak ők maguk, és hol kezdődik az Isten. Ez nem büszkeség vagy önteltség, ez az ego végsőkig való tágítása. Összemosták ki az, aki imádkozik, és ki az, akihez imádkoznak. Nem az ember falta fel az Istent, hanem az Isten az embert. Nem értik meg, hogy az ember tehetetlen. Gyenge vagyok és jelentéktelen, a világegyetemen nem hagyhatok semmilyen nyomot. Mert ügyet se vet rám, látatlanul élem le az életemet. És ebben mi a rossz? Hát nem jobb így? Hiszen halállal lakolnak azok, akikre az istenek felfigyelnek. Maradj jelentéktelen, és nem lesznek rád féltékenyek a hatalmasok.”
Az ember a fellegvárban
Műveiből
Témakörök
életkor , élet , halál , isten , rossz szerencsét , világegyetem , emberek , őrültség , gyenge , archetípus , ügy , nyom , él , ember
Philip K. Dick 18
amerikai író 1928–1982Hasonló idézetek
„Isten csendes. Bár csak az emberek is befognák.”
„Az ember csupán Isten hibája? Vagy Isten csupán az ember hibája?”
„Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.”
„Egy isten, ki az isteni s emberi nem legerősebje,
ám a halandóknak formára sem észra sem mása.”
Az Természetről című műből való idézetek
