Idézetek a háborúról és a békéről

„Megesküdtem magamban, hogy soha többé nem találkozom vele, örökre kitörlöm az emlékezetemből a mellette elvesztegetett időt, s még a nevét sem említem soha. Valamilyen különös oknál fogva megszállt a béke és a nyugalom. Semmi nem maradt abból a haragból, ami hazulról elüldözött. S attól féltem, hogy másnap újult erővel visszatér majd belém a keserűség, a szégyen és a féltékenység; hogy mindaz, amit aznap este megéltem, a saját súlyánál fogva darabjaira esik szét.”

„Az amerikai imperialisták fokozzák háborújukat az ország déli része ellen. Ottani honfitársainkat ezernyi szenvedés sújtja az amerikaiak és Diem barbár uralma alatt. Nem múlik el nap, hogy e szörnyetegek ne zaklatnák razziákkal, ne pusztítanák terrorcselekményekkel, tömegmészárlással a lakosságot, ne gyújtanának fel falvakat, ne szórnának mérgeket a megművelt földekre, ne hurcolnák el honfitársainkat koncentrációs táborokba, ezekbe a „stratégiai falvak”-nak elkeresztelt pokolbugyrokba.”

„A boldog élet lehetetlen; a legtöbb, amit kívánhat az ember, az a heroikus életút. Heroikus életet él az az ember, aki mindenfajta nemes ügyért áldozatos, kemény küzdelmet folytat és végül győzelmet arat, ám rosszul fizetik vagy egyáltalán nem is fizetik meg.” (Schopenhauer) Az ilyenféle heroikus életút, a közben véghezvitt önsanyargatással együtt, persze a legkevésbé sem felel meg azok erről alkotott nyomorúságos fogalmának, akik a legtöbbet fecsegnek róla, ünnepélyeket rendeznek nagy emberek emlékére és tévesen hiszik, hogy a nagy ember éppen úgy nagy, ahogyan kicsik ők, tehát valami ajándék révén, és saját kedvtelésre, mintegy szórakozásból, vagy mintha valami mechanikus kényszer kényszerítené e belső kényszer ellenében vak engedelmességre; tehát aki nem kap ilyen ajándékot, vagy nem érzi a kényszert, az éppúgy joggal kicsi, ahogy az említett ember nagy.”

„A boldog élet lehetetlen; a legtöbb, amit kívánhat az ember, az a heroikus életút. Heroikus életet él az az ember, aki mindenfajta nemes ügyért áldozatos, kemény küzdelmet folytat és végül győzelmet arat, ám rosszul fizetik vagy egyáltalán nem is fizetik meg.”

„Nem csak egy egyszerű pacifista vagyok, hanem egy harcos pacifista. Hajlandó vagyok harcolni a békéért. Semmi nem vet véget a háborúnak, hacsak nem maguk az emberek tagadják meg a hadba vonulást.”

„Háborúkra van pénzük, de a szegényeket nem tudják etetni.”

„Nem szabad elfelejtenünk, hogy háborúban állunk, hidegháborúban, ha így jobban tetszik. Háborúban ahol nincsenek frontvonalak, nincs folyamatos bombázás, de ahol két ellenfél – a Karib-tenger kicsiny bajnoka és a roppant imperialista hiéna – szemtől szemben állnak, és tisztában vannak vele, hogy egyikük elpusztul a harcban.”

„Amikor a törvényes renddel szembenálló erők fenn tudnak maradni, a békének már vége.”

„A háború mindig egy küzdelem, ahol a két fél megpróbálja megsemmisíteni a másikat. A felek az erőszak mellett minden lehetséges trükköt és hadicselt kipróbálnak, hogy elérjék céljukat.”

„Bárcsak vége lenne már ennek a háborúnak! Bárcsak eltávolíttatnának azok a szörnyű emberek, akik Németországot ide juttatták, hogy aztán hozzákezdhessünk gondolkodni egy új élet megindításán, a belső és külső romok eltakarításán, az újjáépítésen, a többi néppel történő értelmes kiegyezésen és a velük való méltó együttélésen!”

„Bárcsak vége lenne már ennek a háborúnak! Bárcsak eltávolíttatnának azok a szörnyű emberek, akik Németországot ide juttatták, hogy aztán hozzákezdhessünk gondolkodni egy új élet megindításán, a belső és külső romok eltakarításán, az újjáépítésen, a többi néppel történő értelmes kiegyezésen és a velük való méltó együttélésen! - Ez az, amit szeretnétek? Ez a ti vágyatokat is kifejezi? Úgy hiszem. Elegetek van a halálból, a rombolásból, a káoszból, mégha korábban titokban talán vágytatok is rá. Rendet akartok és életet, egy új életrendet, bármilyen nehezen és sötéten is alakulnak majd a következő évek. /Rádióbeszéd, 1945. január 14./”

„„Nekem személyesen fel kell készülnöm arra, hogy az életem materiális alapjai teljesen megváltoznak. Ha a háború sokáig tart, egészen bizonyosan valami olyasmi leszek, amit az ember tönkrementnek mond.” Később pedig így folytatja: „De az istenért! Mit is jelent ez a változásokkal, főleg a lelkiekkel, szemben, melyek ilyen eseményekből szükségszerűen következnek. Hát nem kell az embernek hálásnak lennie a teljesen váratlanért, hogy ilyen nagy dolgokat megélhet? /Levél Heinrich Mann-nak/”

„Kifosztanak, gyilkolnak, lopnak: ezt nevezik helytelenül birodalomnak, ahol pedig pusztaságot teremtenek, békének nevezik. – Iulius Agricola élete”

„Ne harcolj olyan csatában, ahol a győzelemmel nem érsz el semmit.”

„Azok, akik az ellenséges hadsereget – harc nélkül is – cselekvésképtelen helyzetbe hozzák, azok a valóban kiválóak.”

„Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak. Aki tehát nem érti meg teljesen a hadviselés okozta károkat, az nem képes teljesen megérteni a hadviselésből fakadó előnyöket sem.”

„A győzelem legfőbb feltétele az előzetes tudás, amely érdekében titkos ügynököket kell alkalmazni.”

„A háború igazi célja a béke.”

„Ezért aki igazán ért a harchoz, annak ereje végzetes, számítása pedig pontos. Erőnket az íj megfeszítéséhez, kiszámítottságunkat pedig a nyíl kilövéséhez lehessen hasonlítani.”