Idézetek a bölcsességről és az igazságról

„Merj bölcs lenni! Energiára és szellemre van szükség ahhoz, hogy legyőzzük azokat az akadályokat, amelyekkel a természet tunyasága, valamint a szív gyávasága száll szembe az utasításainknak.”

„Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. Mindegy miből, csak csinálja igazságát a parázsló venyigéből vagy a nyírásra váró birkából. Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását. Az éjszaka ígéreteire figyelő házasságtörő asszonynál sokkal többet tud Istenről az a bölcs, aki rendet teremtett önmagában, és csak a gyapjúk súlyát ismeri. Citadella, én téged az ember szívében foglak felépíteni.”

„Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.”

„Néha olyan körülményekbe képzeljük magunkat, amilyent az isteni gondviselés egyáltalán nem szabott ránk; félünk ezernyi szenvedéstől, amelyek közül soha egyetlen egyet sem kell átélnünk.”

„A Szentírásban található igazság soha nem tesz boldoggá bennünket, amíg az a szívünkben élő igazsággá nem válik.”

„A bölcsesség, azt hiszem, a tudás helyes felhasználása. A tudás nem jelent bölcsességet. Sokan sokat tudnak, és annál nagyobb bolondok. Nincs nagyobb bolond, mint a tudó bolond. De ha valaki tudja, hogyan kell használni a tudást, az bölcsességgel rendelkezik.”

„Tragédia, hogy a legfontosabb aktuális kérdésekről nem lehet elmondani az igazságot. Nem merünk beszélni!”

„Elég volna a kisujjamat mozdítani és Tito nincs többé. Meg fog halni.”

„Sztálint nagy ész és még nagyobb álnokság jellemezte. Gyakran lépett fel az igazság harcosának mezében, aki véget akar vetni az önkénynek. Jól emlékszem szavaira azokról, "akik fejébe szállt a siker", meg arról, hogy "a fiú nem felel az apjáért". A jezsovi idők tombolása után Sztálin nyilvánosan kesergett a történteken. (…) Szüntelen hangoztatta, hogy az emberekre mindig vigyázni kell. Szárján a festő mesélte nekem, hogy Sztálin az örmény delegációt Csarenről kérdezgette; hangoztatta, hogy a költőnek nem lehet bántódása, de néhány hónappal később Csarent letartóztatták és kivégezték. (Ehrenburg)”

„Én csak egy dologban hiszek, az emberi akarat erejében.”

„Az életben való siker titka részben abban rejlik, hogy azt eszünk, amit szeretünk, és hagyjuk, hogy az ételek megküzdjenek egymással.”

„Soha nem hagytam, hogy az iskolázásom beavatkozzon az oktatásomba.”

„Az igazság idegenebb, mint a fikció, de csak azért, mert a fikció köteles a lehetséges körein belül mozogni; Az igazság nem.”

„A legérdekesebb információ a gyermekektől származik, mert mindent elmondnak, amit tudnak, aztán elcsitulnak.”

„Sok dolog végett aggódtam az életemben, amelyek többsége soha nem történt meg.”

„A valóság elegendő képzelettel legyőzhető.”

„Az igazság a legértékesebb kincsünk, úgyhogy takarékoskodni kell vele.”

„A halálomról szóló híresztelések nagymértékben túlzottak.”

„A szovjet bürokrácia, szolgáltassunk neki igazságot, széles körü tapasztalatra tett szert az embertömegek kezelésében: még ha arról is van szó, hogyan kell őket elaltatni, megosztani, meggyengíteni vagy egyszerűen becsapni avégett, hogy abszolút hatalmat gyakoroljon felettük. De éppen emiatt elveszítette forradalmi nevelésük minden lehetőségét. A bürokrácia miután elfojtotta a néptömegek spontán kezdeményezéseit a saját országában, a világban másutt sem képes felkelteni a kritikai gondolatot és a forradalmi vakmerőséget.”