Idézetek temető-ről

Idézetek gyűjteménye a temető témáról .

Idézetek temető-ről

„A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.

„A fecske a szél legkedvesebb játékszere.
Ha biztosan akarod tudni, hogy kötelességedet teljesítetted, csináld mindig azt, ami a legkellemetlenebb.
Jó az Isten. Nem engedi, hogy megnyíljon alattam a föld, amikor nyelvtani hibát csinálok.
Egyedül a fák ismerhetik a víz titkát.
A madár nem azért száll a rózsabokorra, mert rózsákkal van tele, ─ levéltetveket keres
A temetőket gondozzák, a halottakkal nem törődnek.
A csend istennője a Hold.
Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik.
Az irónia a boldogság egyik eleme.
Légy szerény! Bár ez is a gőg egy fajtája, de kevésbé visszatetsző.
Közlik velem, hogy X rosszat beszél rólam. Csodálkozom. Tudtommal soha jót nem cselekedtem vele.
Igazán szabad szellem az, aki képes visszautasítani egy meghívást, anélkül, hogy megindokolná.
Leányainknak megtiltjuk bizonyos könyvek olvasását ─ de ha kedvük tartja, elmehetnek délután az állatkertbe a majomketrec elé, nézni a majmok játékát.
Az irodalom olyan mesterség, ahol szüntelenül bizonyítanod kell tehetségedet, olyan embereknek, akiknek nincs tehetségük.”

Jules Renard (1864–1910)

Könyvek, Akarat, Olvasás, Isten

„Az igazi nagy festmények nem a múzeumokba valók. A múzeumok temetők. A képeket az éttermek, az olcsó üzletek, a benzinkutak és a férfivécék falára kell akasztani.”

Bob Dylan (1941) amerikai énekes, dalszerző, zenész, költő

Neki tulajdonított idézetek

„A temetőknek is van haláluk.”

Dobrossy István (történész) (1946–2015) történész, levéltáros

Forrás: A temetők és a sírok is meghalnak http://issuu.com/wmitty/docs/2000_3_24:. Észak-Magyarország. 2000. március 24.

„Ember vagy; majd por lészesz; valahány napot éltél,
Annyival indultál a temetődre közelb.”

Baróti Szabó Dávid (1739–1819) (1739-1819) magyar költő és nyelvújító, jezsuita, később világi pap és tanár

::Nem kímíl meg senkit halál.

„Hullong a hó az alkonyaiban,
hogy egyik perc a másba pattan,
hull, hull — egyhangún — szakadatlan;
sziszeg, zuhog, akár a katlan;
tompán a néma házra hull,
zárdákon, csűrökön lapul;
sziszeg, zuhog, akár a katlan
s a temetőkre és sírokra száll le halkan.”

Émile Verhaeren (1855–1916) belga költő

Fordította Kosztolányi Dezső
Idézetek verseiből