Szinópéi Diogenész: Idézetek az emberekről

„Hé emberek!…Embereket hívtam, nem mocskokat.”

„Embert keresek.”

„Plátón úgy írta le az embert mint kétlábú, tollatlan állat, és ezért felmagasztalták. Diogenész megkopasztott egy csirkét, és bevitte egy előadóterembe azzal a szöveggel, hogy "Íme, Platón embere!".”

„A szegénység olyan erény, amelyet az ember saját magának tud megtanítani.”

„Amikor megkérdezték tőle, hogy Görögországban hol látott jó embereket, azt válaszolta: "Jó embereket sehol, de jó fiúkat Spártában".”

„Amikor az emberek kinevették, mert hátrafelé ment a portikusz alatt, azt mondta nekik: "Nem szégyellitek magatokat, ti, akik a létezés egész útján visszafelé jártok, és engem hibáztattok, amiért visszafelé járok a sétányon?".”

„Egyiküknek, aki megkérdezte, hogy mi a megfelelő idő az ebédhez, azt mondta: "Ha gazdag ember, akkor amikor akarod; ha szegény ember, akkor amikor tudsz."”