Szinópéi Diogenész: Ember

„Hé emberek!…Embereket hívtam, nem mocskokat.”

„Embert keresek.”

„Plátón úgy írta le az embert mint kétlábú, tollatlan állat, és ezért felmagasztalták. Diogenész megkopasztott egy csirkét, és bevitte egy előadóterembe azzal a szöveggel, hogy "Íme, Platón embere!".”

„A szegénység olyan erény, amelyet az ember saját magának tud megtanítani.”

„Amikor megkérdezték tőle, hogy Görögországban hol látott jó embereket, azt válaszolta: "Jó embereket sehol, de jó fiúkat Spártában".”

„Amikor az emberek kinevették, mert hátrafelé ment a portikusz alatt, azt mondta nekik: "Nem szégyellitek magatokat, ti, akik a létezés egész útján visszafelé jártok, és engem hibáztattok, amiért visszafelé járok a sétányon?".”

„Egyiküknek, aki megkérdezte, hogy mi a megfelelő idő az ebédhez, azt mondta: "Ha gazdag ember, akkor amikor akarod; ha szegény ember, akkor amikor tudsz."”