„A verebek újra szállnak.”

„A gyűlölet magától vissza száll azokra, akik táplálják.”

Ludwig van Beethoven (1770–1827) német klasszicista zeneszerző

„Ameddig a madár a maga szárnyán száll, nem mondhatod „túlságos” magasnak a röptét.”

William Blake (1757–1827) angol költő, festő, grafikus és nyomdász

„Édes dolog a barátság, kényeztető balzsam,
Száll, mint a nyugalom madara: boldogan, halkan…”

Percy Bysshe Shelley (1792–1822)

„Minél magasabbra szállunk, annál kisebbeknek tűnünk azoknak a szemében, akik nem tudnak repülni.”

Friedrich Nietzsche (1844–1900) német filozófus

„Vágyaink annyit kereszteződnek, és az élet oly zűrzavaros, hogy a boldogság ritkán száll arra a vágyra, amely hívta.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Ha egy emberhez olyan nyelven beszélsz, amit megért, az a fejébe száll. Ha az ő nyelvén beszélsz hozzá, az a szívébe hatol.”

Nelson Mandela (1918–2013)

„A házad itt állt, – szerte szállt!
Ezt látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy addig is állt!”

Illyés Gyula (1902–1983) magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA és a DIA tagja

„Sokan szeretnének veled utazni a limuzinban, de te olyasvalakit szeretnél, aki buszra száll veled, ha a limuzin lerobban.”

Oprah Winfrey (1954)

„És száll az idő, és száll az idő, és szállnak az évek, száz év, kétezer év, és zúgnak a távoli partok, zúgnak a kis meg a nagy kikötők, mert nagy a hír, ami hírlik: nincs Ilion csupakő peremén csak szürke ebeknek sokasága és senki kívülük. Járnak a szürke kutyák, hegyes orruk zöld holdra meresztik, hosszú sírással sírnak, mert senki a parton nincs kívülük, csak a csend meg a kő meg a por a magánnyal. És aki arra halad, hogy tudná, mit takar itt el, mit fed a por, miféle nyomot, két talp puha rajzát.”

Szabó Magda (1917–2007) magyar író, költő, műfordító