Rudolf Péter idézet

„Mindjárt jövök, csak megyek…”

„Mindjárt vissza jön. Mert vissza jön. Ilyen.”

„Te hol szánkóztál ilyen nagyon kemény, tavaszi meleg időben?”

„Ez egy ilyen visszatérés lenne, valami különös matriarchális társadalomba igaz? Majd te megmondod a körülötted élő gyarló hímeknek, hogy mi az ő dolguk, igaz? De a te körülötted élő gyarló hímek egyike cseszik fölvenni azt a szemetet…”

„Elnézek aaa…kinézek aaa…megnézem aaa…”

„Amit te teszel vissza, azt te tetted vissza. Senki nem veheti már el tőled, amit te magad, elvettél magadtól.”

„Te teljesen meg vagy buggyanva. Ezt most úgy mondom, szeretettel… Itt valami baj van.”

„A te furmányos receptjeid egyike, valami nagyon vega, nagyon kegyetlen étel…”

„Fifti: Te feküdtél. Tehát azzal, hogy én is eldőltem, melléd feküdtem. Anikó: Te mégsem szültél egy lányt! Fifti: Hát ne haragudj… oda figyelek legközelebb…”

„Szerintem mindenféle művészeti alkotásnak az az értelme, hogy elolvasva, megnézve, színházból kijőve én jobb ember legyek. Ez elég gyermetegen hangzik, de így gondolom. Lehet, hogy csupán egyetlen percig tart a hatás, de szerencsés esetben elnyújthatjuk ezt az időt. Úgy gondolom, bármiféle fájdalmas, vagy éppen vidám történetet mesélünk el, azt kell sugallnunk, hogy az életnek van értelme. Az adófizetők pénzén nem szabad olyan színházat csinálni, ami azt sugallja, hogy semminek nincs semmi értelme. Tudniillik akkor valószínűleg a filmkészítésnek és a színháznak sincs értelme, tehát a kör bezárult, ne tessék akkor megcsinálni.”

„Attól, hogy az ember vígjátékokban játszik, az nem azt jelenti, hogy nem ugyanúgy hal bele, és nem ugyanolyan harcot folytat egy jelenet vagy egy mondat igazságáért.”

„Mikor vezetek és elmegyek egy baleset mellett és éppen látom, hogy valakit betesznek a mentőbe, akkor egy ideig másképp vezetek. Másképp vezetsz, megfontoltabban. Azt gondolom, hogy egy előadásnak, egy filmnek az a dolga, hogy egy ideig másképp menjek az utcán. Azt mondom, hogy jobb ember vagyok. Nyitottabb vagyok, empatikusabb vagyok.”

„Ha még nős lennék, ami szinte vagyok. Ez gyakorlatilag egy folyamat, amiben vagyunk… Egy vízesés, ami fölfele zuhan… egy szivárvány, aminek nincsenek színei… és egy négyes fogta, amibe nincsenek befogva lovak… Nem tudom, világos-e amit most mondok… Mert én például nem értem.”

„Adod alá a loval? Már így is egy ménes van alatta!”

„Arról beszélgettünk, mi itt, ez a kis közösség… az én vezetésemmel, hogy miért van benne a Homo Sapiensben, elsősorban bennetek, nőkben ez a hajlam az igazság elferdítésére…”

„Fifti: Okosan válaszoljál! Niki: Őszintén? Fifti: Okosan!”

„Én annak nem örülök, ha a Rómeó és Júlia arról szól, hogy nincs szerelem. Hogy nincs értelme szerelmesnek lenni. Szerintem van.”

„Hova repülsz, ex-életem?”

„Én összeállítok kvíz kérdéseket, és aki tudja rá a válaszokat… az én leszek!”

„Ha rám hat valami úgy, hogy én másképp gondolkodom, az jó. Pozitívabb vagyok. Tavasz lesz.”

„Sokan megirigyelnének engem… én például irigylem magamat.”

„Hát, ti engem átbaszarintottatok, gyerekek…”

„Niki: Fifti bá! Maga sosem hazudott? Fiatal korában sem, amikor nagy haja volt, és az ABBÁ-ra táncolt a diszkóban… Fifti: Egy hete?”

„K***a jó… nincs is jobb, mint a kellék wiskey…”

„Pálma: Milyen szépen beszél… Fifti: Szépen, szépen… de mit?”

„Dani: Ott olyan fehér, ott meg lila… (a körme) Fifti: Újpesti a körme neki…”

„Azt a paraszimpatikus mindenit…”

„Anikó: Hazajön. Fifti: Mivel jön? Anikó: Repülővel. Fifti: Óvatosan…”

„Félix: Én nem akarok beleszólni… Fifti: Akko’ meg?”

„Vállalkozói alapfogalmak… kisvállalkozói alapfogalmak… nagyvállalkozói kis-fogalmak…”

„Szívjad már föl magad, az Isten áldjon meg.”

„Megmondom, hogy ismerkednék… Férfi vagyok igazi!”

„Vízilabdások előtt álltam a Palatinuson. Ettek fölöttem valami lángost. Ették a lángos, én álltam a sorba. És akkor: Né má, kis csávó a Cha cha chából.”

„Az én gyűrűm, az nem jött le a kezemről, ezért… nincs rajta…”

„Nyilván sokan viccelődtek ezzel, én nem fogok.”

„Hallottam már semmit, annak nem ilyen hangja van.”

„Azt gondolom, hogy az a dolga egy előadásnak, hogy azt sugározza - bármilyen szörnyűségeken mennek keresztül a hősök és főhősök - azt kell sugároznia, hogy élni érdemes.”

„Pálma: Nem vagyok Pálma néni… Fifti: Ne szólítsd Pálmának… a nénit!”

„Én vagyok, aki vagyok; a tökös-bökös sármőr… aki sose lesz már vámőr…”

„Aki másnak vermet, az maga bele…”

„Aranyos vagy, szeretlek, de néha azért leturmixolnálak…”

„Esküvőszervezés? Fúú… perverzió!”

„Ha megnézel egy jó filmet, minden jobb. A homo sapiensbe vetett hited helyreáll. (Záróra című műsor)”

„Mindenki jól érezte magatokat…”

„Anikó:…vittem utánad a háztartást! Fifti: Utánam a háztartást? Mi? Behoztad a suliba a hűtőt, vagy mi?”

„Ez burgonyasaláta hokedli módra…”

„Milyen édes voltál, ahogy így a torkomat majdnem elvágtad.”

„Nem vagyok elégedetlen. Az ostobaság volna. Azt nem tudom, hogy azt csinálom-e, amit csinálnom kell. Azt nem tudom.”

„Azt gondolom, hogy mindenki, aki valami olyasmivel foglalkozik, ami nagyon fontos számára, és éppen azért, mert nagyon fontos számára, kell, hogy kétkedjen. Vannak céljai, és nem tudja, hogy alkalmas-e elérni ezeket a célokat. Néha alkalmasabbnak érzi magát, néha kevésbé.”

„Ha én lennék a Fifti bá’, aki vagyok… én, aki vagyok…”