Hofi Géza: Aktuális idézetek (oldal 4)

„Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer' ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben, és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik.”

„Nehogy megzavarjon valamelyikőtöket, amin lógtam, az nem kötél. Ez az állami támogatás…”

„Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.”

„Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél.”

„Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura?”

„Mire jó a kerekes kút?”

„Etessétek anyátokat!”

„Gyereked lábán mikor lesz új cipő:”

„A háború után éjszakánként a falakra meszeltük: "Le az árdrágítókkal!" – Az a problémám, hogy maradt egy vödör mész.”

„Lenin engem már színesben álmodott. Mert mint tudjuk, az álom színes… a felkelés előtt.”

„Ott van a Nagy Kínai fal …. Érdekes, a kis kínai az meg nem mindig fal.”

„Én elszabtam”

„Hidd el nekem, itt hármat foghatsz:”

„Most itt vannak az IFOR erők. Ez a "Tavaris, konyec". Végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg.”

„Kell egy kis áramszünet”

„Amikor a kapitalistáknak jó volt, az miért nem tudott begyűrűzni?”

„A tipikus tévénéző, a rossz értelemben vett tévénéző, leül a láda elé így, amerre világit arra ül. Aztán vagy tévéműsor, vagy villám, a franc tudja.”

„Én vagyok a magyar szocializmus!”

„Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is… (A Tiszta Őrültek Házában jelenetben megkérdezi Árpád vezért, miért a Kárpát–medencébe telepedett le a Honfoglaláskor.)”