Helen Keller idézet

oldal 6

„Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”

„A világ legszánalmasabb embere az, aki lát, de nincs víziója.”

„Soha ne fordítsd lefelé a fejed. Nézz fel.Nézz a világ szemébe.”

„Egyetlen pesszimista sem fedezte fel a csillagok titkát, nem hajózott át egy feltérképezetlen földön, és nem nyitott új kaput az emberi szellemnek.”

„A világ tele van szenvedéssel, de olyanokkal is, akik úrrá lesznek a kínon.”

„Egyedül csak keveset tehetünk; de együtt bármit megtehetünk.”

„Inkább sétálnék egy barátommal a sötétben, mint egyedül a fényben.”

„Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik; de gyakran olyan hosszú ideig nézünk a zárt ajtóra, hogy nem látjuk azt, amely épp kinyitódott a számunkra.”

„Az optimizmus az a hit, amely az eredményhez vezet. Semmit sem lehet tenni remény és bizalom nélkül.”

„Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.”

„Soha nem tanulhatnánk meg bátrak és türelmesek lenni, ha csak öröm lenne a világban.”

„Nézz szembe a hiányosságaiddal, és ismerd el őket, de ne hagyd, hogy uraljanak téged. Hagyd, hogy türelemre, kedvességre, belátásra tanítsanak.”

„Ennek kétségtelenül az az oka, hogy a jellemet nem lehet nyugalomban és csendben fejleszteni. Csak a megpróbáltatások és szenvedések megtapasztalásán keresztül lehet a lelket megerősíteni, a látásmódot tisztázni, az ambíciót ösztönözni és a sikert elérni.”

„Tartózkodj a napsütésben, és elkerülöd az árnyékot.”

“Some people do not like to think. If one thinks, one must reach conclusions; and conclusions are not always pleasant. They are a thorn in the spirit. But I consider it a priceless gift and a deep responsibility to think.”

“Self-culture has been loudly and boastfully proclaimed as sufficient for all our ideals of perfection. But if we listen to the best men and women everywhere … they will say that science may have found a cure for most evils; but it has found no remedy for the worst of them all — the apathy of human beings.”

“I see the clouds part slowly, and I hear a cry of protest against the bigot. The restraining hand of tolerance is laid upon the inquisitor, and the humanist utters a message of peace to the persecuted. Instead of the cry, "Burn the heretic!"”

“Once I knew the depth where no hope was, and darkness lay on the face of all things. Then love came and set my soul free. Once I knew only darkness and stillness. Now I know hope and joy. Once I fretted and beat myself against the wall that shut me in. Now I rejoice in the consciousness that I can think, act and attain heaven. My life was without past or future; death, the pessimist would say, "a consummation devoutly to be wished."”

“Let pessimism once take hold of the mind, and life is all topsy-turvy, all vanity and vexation of spirit. There is no cure for individual or social disorder, except in forgetfulness and annihilation. "Let us eat, drink and be merry," says the pessimist, "for to-morrow we die."”