Francis Beaumont , Jakab-kori angol költő és drámaíró, 1606 és 1613 vagy 1614 között John Fletcherrel közösen írt vígjátékokat és tragédiákat.
Apja Francis Beaumont az angliai Grace-Dieu szerzetesház világi bírája volt. Francis 1597-től az oxfordi Broadgates Hall diákja volt, melyet apja halálakor diploma nélkül elhagyott. 1600 novemberében a londoni Inner Temple jogászkollégium hallgatója lett, jóllehet ideje nagy részét inkább a Mermaid fogadóban töltötte.
1602-ben adták ki Beaumont Salmacis and Hermaphroditus című versét, Ovidius legendájának terjedelmes, buja változatát. Ebben az évben írt rövid előszót Ben Jonson „Volpone” című művéhez, aki egyébként közeli barátja volt. John Fletcher néhány verse is szerepelt a kötetben . Beaumont és Fletcher számos darabot írt együtt. Sűlve főve együtt voltak, együtt laktak és közös színműírói karrierük is ugyan úgy körülbelül hét évig tartott. 1613-ban Beaumont elvett egy úri özvegy hölgyet, Ursula Isleyt, majd rövidesen vissza is vonult az írástól. 1616-ban halt meg Londonban. A Westminster-apátságban temették el.
Nem sokat tudunk Beaumont munkásságáról, még kevesebbet, mint Fletcheréről. Ketten összesen 54 darabot írtak, melyek közül Beaumont mindössze egyet írt önállóan. Mással is írt közösen Beaumont, egy bizonyos Philip Massingerrel.
Beaumont önállóan írt drámája, a The Knight of the Burning Pestle kifigurázza a kor divatos, túláradó és csöpögős színdarabokat. A darabban gúnyoja Thomas Dekker színműíró munkáját. A főszereplők mindig félbeszakítják az előadást, tanácsokkal szolgálnak, és mindenképpen az inasuknak szeretnék a főhős szerepét. A darab, mely a felső osztályt figurázza ki, kezdetben nem aratott sikert. Wikipedia
✵ 1584 – 6. március 1616
