Boris Vian idézet

„…a történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki.”

„Amadis Dudu minden meggyőződés nélkül haladt a keskeny utcácskán. A 975-ös autóbuszhoz vezető átvágások közül ez volt a leghosszabb. Mindennap három és fél jegyet szokott kezeltetni, mert menet közben, még a megálló előtt szállt le, s most megtapogatta mellényzsebét, hogy meggyőződjék róla, maradt-e még jegye. Igen. Maradt. Egy madarat pillantott meg; szemétrakás tetején ült, s csőrével olyan ügyesen kapirgált három üres konzervdoboz belsejében, hogy sikerült kikopognia az Ej uhnyem első ütemeit. Erre már megállt, de a madár ekkor hamis hangot ütött meg, és madárnyelven csúnyákat dünnyögve csőre között, dühösen tovarepült. Amadis Dudu tovább dúdolta a dalt, és folytatta útját. De aztán ő is gikszelt, és káromkodásra fakadt.”

„Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe.”

„A kutya mindig siralmasan éldegél,
Örökkön és nyughatatlan,
Kikötve egy tölgyfaólban.
A szenvedéseinél jobbat nem remél.

De az éhség, ami a legrosszabb azért,
S jóllakni csak némi makkal,
Hascsikaró, mérges maggal
Tudhat, mitől kiserken az orrán a vér.

Bezzeg az asztal mellett, régen,
Megelégedett kényelmében,
Tányért nyalva érte az est is…

De elvitte szegényt a pestis,
És úgy kaparták el a fekete földbe:
Hogy a maradékot meg sem örökölte.”

„Kedves Elnök úr!
…
Tegnap kaptam meg
a behívómat
az általános mozgósítás ügyében
és a háborúba kellene mennem
szerdára virradóra.
…
de úgy döntöttem
hogy dezertálok.
…
Kenyeret fogok koldulni
Franciaország-szerte,
és Bretagné-tól Provence-ig
mindenkinek ezt mondom:
Ne engedelmeskedj!
Utasíts el a háborút!
…
Ha el kell vérezni,
adja a vérét Ön, uram!
…
Ha nyomomat követtetti,
ezt mondja a csendőreinek:
Nekem nincs fegyverem,
Nyugodtan lelőhetnek.”

„Következésképpen előszavam teljesen felesleges, ami által pontosan eléri célját.”

„Ráadásul eme magisztrális mű – vagyis a Venyigeszú stb.”

„Én azonban mindig puha ágyban aludtam, nemigen bagózom, a plankton hidegen hagy, és ha egyáltalán loptam volna valamit, az hús lett volna. Márpedig a hentes – vérmesebb természetű lévén, mint a pék, akinek az ereiben jobbadán lekváros bukta csörgedezik – nem adja csendőrkézre az embert egy szelet nyavalyás vesepecsenye miatt (ilyen nincs a lisztesképűnél), hanem úgy vesz elégtételt a rajta esett sérelemért, hogy lendületes rúgásokkal halmozza el a vétkes személy ülepe tájékát.”

„Egyike volt a patafizikusoknak.”