Idézetek a szerelemről és a szerelemről

„Az erkölcs egyszerűen az a hozzáállás, amelyet azzokal az emberekkel szemben alkalmazunk, akiket személyesen nem szeretünk.”

„Egy embert nem a külseje, a ruhája vagy a remek autója miatt szeretünk, hanem azért, mert olyan dalt énekel, amelyet csak mi hallhatunk.”

„A legtöbb ember más ember. Gondolataik valaki más véleményei, életük egy utánozás, a szenvedélyük pedig egy idézet.”

„Csak az erős ember ismeri a szeretetet, csak a szeretet érti meg a szépséget, csak a szépség teremt művészetet.”

„Tudom, mi a különbség egy rendes pasi meg egy nem rendes pasi között, de még nem döntöttem el, melyiket szeretem jobban.”

„És költő szeretnél lenni; és szerető szeretnél lenni.”

„Ha a világnak nincs is a tudomány által felfedezhető értelme, mi emberek adhatunk neki azzal, ahogyan élünk, hogy szeretjük egymást, hogy megtudunk dolgokat a természetről, hogy művészi alkotásokat hozunk létre. Bár nem vagyunk egy kozmikus dráma főszereplői, abban a színjátékban, amelyet mi hozunk létre előrehaladásunkkal, mi játsszuk a fő szerepet. Nem elhanyagolható, hogy miközben egy rideg, személytelen univerzummal nézünk szembe, a melegség, a szeretet, a tudomány, a művészetek egy kis szigetét hozzuk létre. Ez a szerep nem teljesen érdemtelen arra, hogy eljátsszuk.”

„Ha az emberek csak egy kicsit is szeretnék egymást, olyan boldogok lehetnének.”

„Inkább szenvedélybe halnák bele, mint unalomba.”

„Szeretem nézni a híreket, mert nem nagyon szeretem az embereket, és ha a híreket nézem… ha valaki bármikor is borzasztónak gondolta az embereket, csak bele kell néznie a hírekbe hogy lássa hogy mennyire igaza volt.”

„A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz.”

„Megesküdtem magamban, hogy soha többé nem találkozom vele, örökre kitörlöm az emlékezetemből a mellette elvesztegetett időt, s még a nevét sem említem soha. Valamilyen különös oknál fogva megszállt a béke és a nyugalom. Semmi nem maradt abból a haragból, ami hazulról elüldözött. S attól féltem, hogy másnap újult erővel visszatér majd belém a keserűség, a szégyen és a féltékenység; hogy mindaz, amit aznap este megéltem, a saját súlyánál fogva darabjaira esik szét.”

„Megcsókoltam a homlokát, mintha abban reménykednék, hogy lesimíthatom a ráncokat, amelyek egyre jobban eltávolították tőlem, a szűkös otthonunktól, s a közös emlékeinktől; mintha azzal a csókkal becsaphattam és rávehettem volna az időt, hogy tűnjön el, és jöjjön vissza máskor, egy másik életben.”

„A vágy, hogy elérjük a csillagokat, nagyratörő. A vágy, hogy elérjük a szíveket, bölcs.”

„Az én küldetésem az életben nem pusztán a túlélés, hanem a boldogulás; és ezt némi szenvedéllyel, együttérzéssel, humorral és stílussal teszem.”

„Szeretem a bölcsességet. És soha semmiben sem lehetsz kiváló, ha nem szereted. Nem kell szerelmesnek lenni belé, de szeretni kell egy dolgot, csodálni kell azt. És úgy tűnik, hogy ha szeretsz egy dolgot, és nem csak birtokolni akarod, akkor az meg fog találni téged.”

„Kövesd szíved, de vidd magaddal az eszed is.”

„… új világrész felfedezése egy ember életében, ha igazán, komolyan szerelmes.”

„Az embernek ragaszkodnia kell a szívéhez, mert ha elengedjük, hamarosan a fejünk felett is elveszítjük az uralmat.”