Idézetek a szomorúságról és a szomorúságról

„Megöregedtem és ez rosszul esik nekem. Hiába beszélnek, hogy az öregség tisztesség meg becsület, erre csak legyintek. Az, hogy valaki megöregszik, nem bizonyít semmi mást, mint hogy az ágyúgolyónak nincs szeme.”

„Nem érezzük magunkat teljesen jól, ha tökéletesen viselkedünk; sokkal jobban érezzük magunkat, ha egy kevés rosszat is teszünk. Ez azért van, mert nem vagyunk tökéletesek.”

„Annyi rosszat mondanak nekem valakiről, én pedig olyan keveset látok benne, hogy azt kezdem gyanítani, vajon nincs-e valamiféle bosszantó érdeme, amely elhomályosítja a többiekét.”

„Lehet, hogy a szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán - amikor véget ér az ifjúságunk - újra megfiatalít. De hát hogyne emlékeznék azokra a pillanatokra? Ezért írtam le mindent: hogy a szomorúságot nosztalgiává, a magányt emlékezéssé szelídítsem. Hogy amikor befejezem ezt a történetet, amelyet önmagamnak mesélek, bedobhassam a Piedra folyóba - mert ezt tanácsolta a nő, aki befogadott és segített talpra állnom. S talán - ahogy egy szent nő mondta - a víz majd eloltja azt, amit a tűz írt.”

„Az élet annyira törékeny. Nagyon keskeny a mezsgye élet és halál között Egyértelmű, hogy én épp a kettő határán egyensúlyozom.”

„A tradíciót úgy is meghatározhatjuk, hogy az nem egyéb, mint a választójog kiterjesztése. A tradíció annyit jelent, hogy megadjuk a választójogot a legmélyebbre szorult társadalmi osztálynak: őseinknek. Ez a halottak demokráciája. A tradíció nem hajlandó alávetni magát annak a csekélyszámú és pökhendi oligarchiának, mely azokból áll, akik a véletlen szerencse folytán még itt vannak közöttünk. Minden demokrata tiltakozik az ellen, hogy valakit megfosszanak jogaitól, csak azért, mert a sors úgy hozta, hogy megszületett; a tradíció viszont tiltakozik az ellen, hogy az embert megfosszák jogaitól, csak azért, mert a sors úgy hozta, hogy már meghalt. A demokrácia azt tanítja nekünk, hogy ne mellőzzük a jó ember véleményét, még akkor sem, ha az illető csak az inasunk; a tradíció azt kéri tőlünk, hogy ne mellőzzük a jó ember véleményét, még akkor sem, ha az illető csak az apánk. Én magam semmiképp se tudom elválasztani egymástól a demokrácia és a tradíció gondolatát; számomra nyilvánvaló, hogy a kettő egy és ugyanaz.”

„Az élet igazi művészete abban áll, ha felismerjük a boldogságot a boldogtalanságban és a boldogtalanságot a boldogságban.”

„A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.”

„Európának nincs népe, melyet ily rég fenyegetne, s egyre jobban, a szétszóródás, a jellegvesztés s elmerülés veszélye, s kevés, amelyre, bár szavát sem értik, ekkora várakozással hegyeződnek a fülek.”

„A legutóbbi időben a hazánkra rátörő amerikai agresszorok egy, az eddiginél is veszélyesebb, súlyosabb lépést követtek el: légitámadásokat kezdtek Hanoi és Haiphong külvárosai ellen. Nem más ez, mit kétségbeesésük jele, a halálra sebzett vadállat őrjöngése.”

„Azt gondolod, hogy rosszul cselekednék az, aki helyreállítaná a feje tetejére fordított világot?”

„Ezek a mi indulataink, tűz és víz formájában; ők jó szolgák, de rossz mesterek.”

„Minden percért, amit mérgelődéssel töltesz, elvesztegetsz 60 másodpercnyi boldogságot.”

„Minél többet beszélnek, annál jobb. Mert sok beszédnek sok az alja, de azért mindig van abban valamicske igazság, amit mondanak.”

„És azzal újra két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem. Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon. Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók. Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.”

„Az FBI figyelmeztetett minden amerikait, hogy óvakodjon minden olyan levéltől és csomagtól, amin rossz helyesírással írt szavak láthatók. Ember, ez egy szörnyű hír a rap ipar számára!”

„Az, aki utoljára nevet, még nem hallotta a rossz hírt.”

„Másodrendű művész sohasem válik elsőrangú mesterré pusztán azáltal, hogy megváltoztatja művészetének anyagát vagy stílusát. Mert érzékenysége, formalátása, emberi tulajdonságai ugyanazok maradtak, és ezektől függ, hogy jó vagy rossz, első- vagy másodrangú művész-e.”

„Nagyjából ötven százalékban a genetika dönti el, hogy ki képes a boldogságra. Ez sok embernek rossz hír. Jó hír viszont, hogy a maradék negyven-ötven százalék befolyásolható. Hogy mivel? Négy teljesen egyszerű dologgal. Jó cselekedettel (legyen az akármilyen apró), az emberi kapcsolatok ápolásával, konkrét célok kitűzésével és testmozgással.”