Idézetek a szomorúságról és a szomorúságról

„Pontosan tudjuk, hogy hány gyerek betegedett meg gyermekbénulásban tavaly: 1625-en. A húsz évvel ezelőtti adatokhoz képest ez nem sok. Bizonyára vannak, akik azt gondolják, hogy ez nem is rossz arány, de jelenleg semmi sem garantálja, hogy a betegség megmarad a jelenlegi szinten. Vagy megszüntetjük teljesen vagy visszatérnek az évi több tízezer vagy több százezer megbetegedési állapotok.”

„Ez a kormány biztonságot, nyugalmat és gyarapodást ígért a szavazatokért. Most az országban mindenütt félelmet, kilátástalanságot és elszegényedést látunk. Ez a kormány a kudarcok kormánya.”

„Azért a helyedben nem várnék túl sokáig. Te tudod a legjobban, hogy az idő értékes ajándék. A várakozás pedig veszélyes is lehet. Néha elmegy a hajó, és akkor már késő bánat.”

„Engem ez a dolog nagyon sokáig csak intellektuálisan érdekelt. Mert az üzlet egy idő után már nem nagyon kötött le, azt gondoltam, amit ebből megtanulhattam, az megvan. Szóval én nem akartam a politikával foglalkozni, csak érdekelt. (…) Ez [a Giddensszel való találkozás] 1998 őszén történt, amikor mi itt javában főttünk a saját levünkben, éppen csak elindult az Orbán-kormány, amelyet én nem fogadtam rossz szívvel.”

„Ha ezt el tudja kerülni - ha kicselezi a kíváncsiságnak álcázott kétségbeesést - akkor vélhetőleg rendben lesz minden.”

„Önmagában véve semmi sem tisztességes vagy tisztességtelen, igazságos vagy igazságtalan, kellemes vagy kínos, jó vagy rossz. A közvélemény ruházza fel a dolgokat ezekkel a tulajdonságokkal, mint ahogy a só ízesíti meg az ételeket.”

„Jó létünk csak a rosszul lét hiánya.”

„Hiszen mindig is ilyen volt. Rossz. Rossz, a csontja velejéig, és… vonzó. Ragyogó esze van, és nem riad vissza a kockázattól. Mindig is vállalta a kockázatot, és mert annyira vonzó és rokonszenves, mindenki mindig a legjobbat tételezte fel róla, nem pedig a legrosszabbat.”

„Nem hiszem, hogy létezik egy igazi, gondolkodó Isten, aki feljegyzi minden madár halálát Ausztráliában, vagy minden bogárét Indiában, egy Isten, aki nagy aranykönyvébe beleírja minden bűnünket, és ítélkezik felettünk, amikor meghalunk – nem akarok egy olyan Istenben hinni, aki szándékosan rossz embereket teremt, hogy aztán szándékosan elküldje őket megsülni a pokolba, amelyet szintén Ő teremtett –, de azt hiszem, hogy kell lennie ott valaminek.”

„Nem a jóért becsülnek, amit tettünk, hanem a rosszért, amit tehetnénk.”

„A siker rossz tanítómester. Tehetséges embereket abban a hitben ringat, hogy soha nem veszíthetnek.”

„Aki a verseimet nem szereti, olvassa a másét. Aki rossznak tartja, azzal sem vitázom. Aki azonban a magyarságomban és kötelességtudásomban kételkedik, az hazudik.”

„Magát rosszul informálták, azt hiszem”

„Aki titkot őriz, rendszerint keveset s rosszul alszik.”

„Mindegy, hogy bal- vagy jobboldal, ugyanúgy, ahogy az is mindegy, hogy RTL Klub vagy Hír TV. Bárcsak odaállhatnék valamelyik oldalra, mert az számomra azt jelentené, hogy az egyik oldal jó, a másik meg rossz, de Magyarországon két rossz oldal van. Azaz most már három: kormányoldal, balliberális ellenzék és szélsőjobb. Egyik rosszabb, mint a másik. Egy sem érdemel bizalmat. Többek közt azért vagyok független, mert hiszek ebben a szerepben, de ha a politikában lenne egy jó oldal, akkor odaállnék. Sajnos azonban nincs. Csak koncokat osztó gazdák vannak. Magyarországon nincs független értelmiségi attitűd: a politizáló értelmiség kizárólag médialakájokból áll. Ezeket nyilván nem lenne szabad értelmiségieknek nevezni. Ezek csahos kutyák, akik azonban nem a közvéleményt szolgálva csaholnak, nem az embereket védik, hanem bizonyos politikai pártokat és gazdasági érdekeket. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy az érdemi kritika értékek és ideológiák mentén zajlik, nem öncélú fikázódást jelent, erre is van ugyanis számos nyilvános példa.”

„Az ártatlanság többnyire szerencse, nem pedig erény.”

„A szerencse egy bekötött szemű vak felett átrepülő ragadozó madár.”

„A rosszban csak utána hisz az ember.”

„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom.”