„A problémák túl fontosak ahhoz, hogy a választókra bízzuk őket.”

„Sosem rejtettem el valós szándékaimat a választók elől. (Magyar Hírlap interjú, 2006. szeptember 27.)”

Orbán Viktor (1963) magyar politikus

Idézetek, 2006

„Egy olyan polgármestertől, aki a választáson sokkal több szavazatot kapott, mint a pártja, azt várják el a választói, hogy működjön együtt a kormánnyal, ne politizáljon. Én ennek megfelelően dolgozom.”

Buzás Péter (1952) magyar politikus, országgyűlési képviselő, Makó város polgármestere

Délvilág, 2012. január 12.

„Íme, Szinyei Mersével is mi történt. A választóknak több eszük volt, mint a Gondviselésnek; a múlt cikluson otthon marasztották, és íme, unalmában festett egy csomó képet, melyekkel a kor legnagyobb tájképfestői közé emelkedett. (177. oldal)”

Mikszáth Kálmán (1847–1910) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság …

Cikkek, karcolatok (1)

„A demokrácia megakadályozza, hogy a politikus betöltse a nemzet felé való kötelességeit. A demokráciában még a legjobb szándékú politikus is támogatóinak rabszolgája lesz, mert vagy kielégíti politikai érdekeiket, vagy azok elpusztítják a szervezetét. A politikus a választók zsarnoksága ás állandó fenyegetése alatt él. Olyan helyzetben van, amelyben választania kell az élete munkájának megszűnése, és a párttagok követeléseinek kielégítése között. És a politikus, ha adott a választás, az utóbbit választja. És nem a saját zsebéből, hanem az ország zsebéből csinálja ezt. Állásokat hoz létre, feladatokat, megbízásokat, kényelmes és jól fizető hivatalokat állít fel, - mindezt az állami büdzséből – amelyek egyre nagyobb terheket raknak egy törődött nép hátára.”

Corneliu Zelea Codreanu (1899–1938)

Légionáriusaimnak: A Vasgárda (1936), Politika

„Olvasám az ujságokban a hivatalos jelentést, hogy a magyar tudós társaság engem is megválasztott levelező tagjának. Ezen új rang nagyon genieroz. Ugy tetszik, mintha boldog magányomból kihurcolnának egy zajgó sokaság közé, hol ujjal fognak mutatni: "Íme a tudós!" Szegénységem büszkesége meg van alázva. A céhot és monopóliumot minden nemben utálom, s íme, nekem is céhbeli tagnak kell lennem! Nem tudom kimagyarázni, miért van terhemre nekem ez a megtiszteltetés. Úgy tetszik, hogy ez által leköteleztetik az ember a közvéleménynek s jusst ád a közönségnek tudós várakozásra. Minden fény és kijelentés ellensége a csendes örömeknek. [ … ] Ha el nem fogadom, hihetőleg gorombaságnak s kevélységnek veszik a választók s tudós bolondnak fognak tartani.”

Bölöni Farkas Sándor (1795–1842) erdélyi író, műfordító, utazó, felfedező, művelődésszervező, az MTA tagja

1835. január 11.
Naplójából