„Az ember akkor van egyedül, amikor az utolsó, aki emlékszik rá, már nincs többé.”

„Mennyi szépség van a művészetben! Ha az ember csak vissza tud emlékezni mindarra, amit látott, akkor már sosem henyél, igazában sohasem magányos, és nincs többé egyedül.”

„…én nem vágok többé sanyarú képet, vagy adnak enni, vagy sem / vagy szeretnek vagy sem / én egyedül nem tudom fölforgatni a világot…”

„Az emberek egyenlőknek születnek. De másnap már nem azok többé.”

„…borzasztó, hogy az ember egyedül van / borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül / vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van…”

„Emlékszem, láttam egy embert, aki otthagyta az operai lányokat, mert úgy találta, hogy éppannyi a hamisság bennük, mint a tisztességes nőkben.”

„Nem kell könyveket elégetni ahhoz, hogy elpusztítsunk egy kultúrát. Elég, ha az emberek nem olvassák őket többé.”

„Az igazság emberének egyben a törődés emberének kell lennie.”

„Erényeink és hibáink elválaszthatatlanok, mint az erő és az anyag. Ha szétválnak, az ember nincs többé.”

„Legnagyobb boldogságukat nagyon egyszerűen le lehetett volna írni: nem voltak többé egyedül. Mi jobb annál, mint azzal lenni, aki szeret, aki tökéletesen megért, aki nem hagyna el a legnagyobb bajban sem? Létezhet értékesebb kapcsolat?”