„Egyszer könnyű lesz a sors megint...
teli kézzel alkotunk egészet.
táncra kelnek újból szavaink,
s napjaink az életre megérnek.

Kiskocsmában üldögélünk úlra,
ránk borulnak sűrü gesztenyék.
belenézünk majd az étlapokba,
s künn az éjben száz lampion ég...”

„Amivel a napjainkat töltjük, azzal telik az életünk is.”

„Amit a sors ránk mér, viseljük el türelmesen.”

„A szerencse napja olyan, mint az aratás napja,
Szorgosnak kell lennünk, amikor a kukorica megérik.”

„Az ügynök számára ez a nap is éppen olyan volt, mint a többi. Hajnali ötkor kelt, aztán rántottát reggelizett a lakásához közeli bisztróban, mellé feketekávét ivott, aztán azonnal az irodájába indult. Reggel hétkor már az íróasztala mögött ült, és fel sem kelt onnan egészen ebédidőig.”

„A humor a méltóság támasza, fölényünket hirdeti mindazzal szemben, amit a sors ránk mér.”

„Mert gyönyörű dolog az, kedves olvasóm, ahogy most a vendéglői étlapok készülnek.
Mikor nyári időben délben vagy este megered a szapora zápor, s künn a vendéglői asztaloknál megázik a sok kifli, zsemlye (a lótó-futó pincérek nem győzik mind behurcolni), akkor másnap majdnem az egész városban az étlapokon megjelenik egy régi ismerősünk, a „kifli-schmarn“, aki, ha egy kicsit inkognitó akar lenni, a „császár-morzsolya“ nevet is szokta használni.
Az aktuális étlap mindig hű fotográfiája az előző nap időjárásának. Ha almásrétes vicsorgatja rád a fogát júliusban, akkor tudd meg, hogy a környéken tegnap vihar volt, és az éretlen almákat lerázta a gallyakról.”

„Jönnek az éjek és múlnak a napok
S'mindennek dacára még mindég itt vagyok”

„A megbecsülés szebbé teheti valakinek a napját - akár az életét is. Nincs más dolgod, mint szavakba önteni.”

„Nem az idő halad: mi változunk, egy század, egy nap szinte egyre megy.”