„Képtelen vagyok hinni a lélek halhatatlanságában... Ez a sok beszéd a sír utáni személyes létezésről mind tévedésre épül: az élethez való ragaszkodásunkból, a végtől való rettegésünkből fakad.”

„A beszéd csak akkor válik élővé, ha a szívből fakad, nem pedig akkor, ha az ajkakon lebeg.”

„Az értelemből három dolog fakad: a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, és a helyes cselekvés.”

„Az illúziók személyes elvesztéséhez való jog – maga az élethez való jog.”

„Egész életünkben izzadunk és spórolunk,
Egy sekély sírra építkezve.”

„Ha hinni akarom, hogy a művészet tükörképe az életnek, hinnem kell, hogy az élet is művész. Történeteit megszerkeszti, történeteivel célja van…”

„A mélyben, az éjben, a síri setétben, vívjuk sors-csatánk:
bosszuvágyban égve, és mind egyetértve hívjuk a halált.”

„Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.”

„Asztrov:) Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi… Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.
(4. felvonás, 466. oldal”

„Egyetlen dolog van, ami a szenvedélyt életben tarthatja: a vágy, ami elhatározássá kell, hogy váljon - hinned kell, hogy sikerülni fog!”