„A szabadság az az álom, amit álmodsz, miközben a gondolatot újra láncra vered.”

„Soha nem álmodsz meg egy álmot anélkül, hogy hatalmat kapnál annak valóra váltására.”

„Szabadnak lenni ugyanis nem csupán azt jelenti, hogy az ember leveti láncait, hanem azt is, hogy úgy él, hogy tiszteletben tartja és erősíti mások szabadságát.”

„Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.”

„Minden, amit látunk, vagy aminek látszunk, egyszerűen csak egy álom az álomban.”

„Miközben elérjük a minket igazságosan megillető helyünket, nem keveredhetünk rossz tettek elkövetésének vétségébe. Ne kívánjuk hát csillapítani a szabadság iránti szomjunkat a gyűlölet, és keserűség poharából.”

„A szorongást a szédüléshez lehet hasonlítani. Az aki a tátongó mélységbe tekint, szédülni kezd… A szorongás tehát a szabadság szédülete, amely akkor jön létre ha a szellem tételezni akarja szintézisét, a szabadság pedig saját lehetőségeinek a mélyére néz, ott megragadja a végességet, hogy ahhoz tartsa magát. Ebben a szédületben a szabadság összeomlik… Ebben a pillanatban minden megváltozik, és miközben a szabdság ismét felegyenesedik, immár bűnösként szembesül önmagával.”

„Hűvös álomnak mondod a szerelmet,
én azt hiszem, fájdalmas ébredés;
egy semmihez köt és a lánc nem enged,
kopár, sötét álmunkon bú tenyész,
megborzadunk, megráz és int: szerezd meg
az életet, de az erőd kevés.
A karjaink meg vannak mind kötözve,
kedvünk s a vágyunk roskatag dől össze.”

„Csak az valósulhat meg, ami egyszer már álom volt.”

„Nincs olyan, mint egy álom a jövő megteremtésében.”