„Az emberi fájdalom nagy része szükségtelen. Önmagad teremted, amíg a megfigyeletlen elme irányítja az életedet.”

„A szellem elme nélkül, a szellem test nélkül nem az ember típusa, ezért az emberi spiritualitás az elmét, az életet vagy a testet nem becsülheti le, vagy tarthatja csekély jelentőségűnek őket: inkább nagy jelentőségűnek, óriási fontosságúnak fogja őket tartani, éppen azért, mert ezek a szellem életének feltételei és eszközei az emberben.”

„Életünk egy bizonyos pontján elveszítjük az irányítást a velünk kapcsolatos események felett, és életünket a sors irányítja. Ez a világ legnagyobb hazugsága.”

„Néhány változás negatívnak tűnik a felszínen, de hamarosan rájössz, hogy helyet teremtenek az életedben valami új megjelenéséhez.”

„Nagy csudatévő az emberi elme!”

„Senkiről nem tudjátok, mi történik vele, csak saját magatokról. És ha belekeveredsz valaki életének egy részébe, nem csak abba a részbe keveredsz bele. Sajnos nem lehetsz ilyen pontos és igényes. Mikor belekeveredsz valaki életének egy részébe, akkor az egész életébe keveredsz bele.”

„…nagy különbség van a között, hogy valaki önmagával szemben vállal kötelezettséget, vagy valamilyen egésszel szemben, amelynek a részét képezi.”

„Az Aranyszabályt megjegyeztük, most pedig tegyük az életünk részévé.”

„Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet.”

„A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a költészetre és az erkölcsre tanította őket; ő az, aki a hősiességet és könyörületességet sugallotta nekik; ő az, aki értéket adott az életnek, amikor megengedte, hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a magasztos és jóságos fájdalom, aki a szerelembe beleoltotta a végtelenséget.”