„Az ügynök számára ez a nap is éppen olyan volt, mint a többi. Hajnali ötkor kelt, aztán rántottát reggelizett a lakásához közeli bisztróban, mellé feketekávét ivott, aztán azonnal az irodájába indult. Reggel hétkor már az íróasztala mögött ült, és fel sem kelt onnan egészen ebédidőig.”

„A napban mely világra kel, oly biztos vagyok mint tebenned - Ő hozza a földet világra.”

„A reggel nélküled olyan mint a megcsappant hajnal.”

„Akkor a legnagyobb a sötétség, mikor a hajnal közel van.”

„Van, aki fél a sötéttől. Én nem. Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt. Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát.”

„Reggel hétkor ivott egy csésze kávét, aztán letántorgott valami ennivalóért a Żabkába, a Nowy Światra. Croissant-t vett meg bagettet. Egy teljes óráig a konyhaasztalnál ücsörgött, megreggelizett, majd megpróbálta kimasszírozni az ujjaiból a remegést. Nem sikerült. Ez legalább jó ürügy volt arra, hogy aznap se fessen.”

„Egyszer könnyű lesz a sors megint...
teli kézzel alkotunk egészet.
táncra kelnek újból szavaink,
s napjaink az életre megérnek.

Kiskocsmában üldögélünk úlra,
ránk borulnak sűrü gesztenyék.
belenézünk majd az étlapokba,
s künn az éjben száz lampion ég...”

„… a városoknak csak egyetlen napjuk van, s az minden reggel egyformán újrakezdődik.”

„Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.”

„Göncz Árpi bácsitól kaptam egy keresztet, a többit jövő hétre ígéri a labor…”