„Alkotni nem lehet parancsszóra.”

„Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük; aki maga nem tud jó dolgokat alkotni, a másét sem használhatja jól fel.”

Michelangelo Buonarroti (1475–1564) olasz szobrász, festő, építész és költő

„Én ezt az igazi hülyeséget szoktam csinálni, és ezt úgy hívják, hogy gondolkodás. És úgy látszik, nem vagyok valami jó amerikai, mert szeretek saját véleményt alkotni.”

George Carlin (1937–2008)

„Kevesen képesek nyugodtan kifejezni olyan véleményeket, amelyek eltérnek társadalmi környezetük előítéleteitől. A legtöbb ember nem is képes ilyen véleményt alkotni.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Hatalmas hiba elméletet alkotni, mielőtt valakinek adatai lennének. Érthetetlenül az ember a tényeket az elméleteknek megfelelően kezdi el csavarni, az helyett, hogy az élméletet igazítaná a tényekhez.”

Conan Doyle (1859–1930) skót író

„Liszt igyekszik bebizonyítani, hogy a jelenkori zsidók nem alakították ki fajtájuk nemzeti zenéjét; ez azonban nézetünk szerint mindazok számára teljességgel természetes, akik tudják, hogy a zsidók megszűntek államot alkotni az államban, ellenkezőleg, ahhoz a nemzethez tartoznak, amelynek országában élnek, s amelynek valamennyi érzésében és reményében osztoznak.”

Liszt Ferenc (1811–1886) magyar zongorista, zeneszerző, karmester

„Különböző személyiségeket teremtettem magamban. Állandóan személyiségeket teremtek. Minden álmom, amint álommá lesz, nyomban egy másik személyben testesül meg, és az illető álmodja meg az álmomat, nem én. Hogy alkotni tudjak, megsemmisítem magam; annyira külsővé lettem önmagamban, hogy még önmagamban is csak külsődlegesen létezem. Eleven színpad vagyok, ahol különböző színészek lépnek fel, és különböző darabokat mutatnak be.”

Fernando Pessoa (1888–1935) portugál költő

„Véleményem szerint, Fichte, Schelling és Hegel nem filozófusok, mert hiányzik belőlük ennek első kelléke: komolyság és becsületesség a kutatásban. Puszta szofisták ők: látszani akartak valaminek, nem lenni, s nem az igazságot keresték, hanem saját javukat és előmenetüket a világban…ezzel szemben kitűntek egy dologban, abban a művészetükben, hogy elkápráztassák a közönséget s magukat olyasmi gyanánt érvényesítsék, amik nem voltak; mindehhez kétségkívül tehetség kell, csak nem filozófiai. Hogy ellenben a filozófiában semmi valódit alkotni nem tudtak, -végső alapon azon múlott, hogy értelmük nem vált szabaddá, hanem szolgálatában maradt az akaratnak.”

Arthur Schopenhauer (1788–1860)