„A madarak a legtökéletesebb pilóták amiket a föld valaha látott! Repülnek alacsonyan és magasan, hatalmas sebességgel és nagyon lassan. És mindig rendkívüli kontrollal és precizitással.“

Eredeti

Birds are the most accomplished aeronauts the world has ever seen. They fly high and low, at great speed, and very slowly. And always with extraordinary precision and control.

Opening narration
The Life of Birds (1998)

Szerkesztette Eszter Kissová, Csaba. Utolsó frissítés 2021. szeptember 15.. Történelem
Témakörök
sebesség
David Attenborough fénykép
David Attenborough1
brit természettudós, dokumentumfilmes 1926

Hasonló idézetek

Mahatma Gandhi fénykép
Ralph Waldo Emerson fénykép
Albert Einstein fénykép
Eliezer Yudkowsky fénykép

„Ha a számítási teljesítmény minden második évben megduplázódik, mi történik ha számítógép alapú mesterséges intelligenciák végzik a kutatást? A számítási teljesítmény két év alatt megduplázódik. A számítási teljesítmény két évnyi munka elvégzése alatt megduplázódik. A számítási teljesítmény két szubjektív évnyi munka elvégzése alatt megduplázódik. Két évvel azután, hogy a mesterséges intelligenciák elérik az ember színvonalát, a sebességük megduplázódik. Egy évvel később a sebességük ismét megduplázódik. Hat hónap, három hónap, másfél hónap… Szingularitás - (A Szingularitásba nézve)“

—  Eliezer Yudkowsky 1979

Eredeti: If computing speeds double every two years, what happens when computer-based AIs are doing the research? Computing speed doubles every two years. Computing speed doubles every two years of work. Computing speed doubles every two subjective years of work. Two years after Artificial Intelligences reach human equivalence, their speed doubles. One year later, their speed doubles again. Six months - three months - 1.5 months ... Singularity. ( Staring into the Singularity http://yudkowsky.net/singularity.html)

Esterházy Péter fénykép
Bálint György fénykép
Jerome David Salinger fénykép

„Penceyben az Ossenburger-szárnyban laktam, az új hálókban, ahol csak felsősök és gólyák laktak. Én gólya voltam, a szobatársam felsős. Azt a részt egy Ossenburger nevű tagról nevezték el, aki a Penceybe járt valamikor. Később marha sok pénzt szerzett. Olcsó temetkezési irodákat nyitott mindenfelé az országban. Öt dollárért temette a tagokat fejenként. Látnod kellett volna a kis öreget. Azt hiszem, zsákba gyömöszöli a hullákat, aztán bevágja őket a tengerbe. Egyébként egy vagon pénzt adott Penceynek, és erre az egyik szárnyat róla nevezték el. Mindig feljött az év első meccsére a böhöm nagy Cadillacjén, és mi felálltunk a tribünön, rárogyasztottuk az eget, mármint az éljenzésünkkel. Aztán másnap reggel a kápolnában beszélt, pokoli dumája volt, eltartott vagy tíz óra hosszat. Szakállas viccekkel kezdte, meg akarta mutatni, milyen rendes tag. Nagy dolog! Aztán arról beszélt, hogy ha valami baja volt az életben, sose szégyellt térdre borulni és imádkozni Istenhez. Azt mondta, hogy nekünk is mindig imádkozni kellene. Beszélgetnünk az Úrral, meg minden - akárhol vagyunk. Mondta, hogy Jézus a mi pajtásunk, meg hogy ő mindig beszélgetni szokott Jézussal, még vezetés közben is. Ez fájt! El tudom képzelni azt a gennyes állatot, amint éppen első sebességre vált, és közben Jézuskához fohászkodik több hulláért. Az egyetlen jó az egész beszédben a közepe volt. Éppen azt magyarázta, hogy ő milyen nagymenő meg milyen nagy koponya, meg minden, mikor Edgar Marsalla, aki az előttem levő sorban ült, hirtelen egy öblöset fingott. Elég disznóság ilyet csinálni templomban, meg egyáltalán, de jót röhögtünk rajta legalább. A jó öreg Marsalla! Majd szétvetette a kápolnát. Nem röhögtünk hangosan, Ossenburger úgy csinált, mintha nem hallotta volna, de az öreg Thurmer, a diri, szintén ott ült a szószéken, és a fejem rá, hogy ő hallotta. Öregem, állatian odavolt. Nem szólt egy büdös szót se, de másnap este bezáratta az osztályt, feljött, leadott egy nagy lelkifröccsöt; azt mondta, aki ilyen fegyelmezetlen a kápolnában, az meg se érdemli, hogy Penceybe járjon. Noszogattuk Marsallát, hogy még egyet eresszen meg az öreg Thurmer beszéde közben is, de nem volt formában. Hát szóval ez volt Pencey, az Ossenburger-szárny, az új hálók.“

—  Jerome David Salinger amerikai prózaíró 1919 - 2010

Kapcsolódó témák