„Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.”

„A csillag régen nem ragyog”

„Mindannyian ragyogunk - mint a hold, a csillagok és a nap - mindannyian ragyogunk..”

„A felhők gyorsan eltűntek, és hagyták pusztulni a csillagokat. Az éjszaka kiszáradt.”

„Ég csillaga csillog körülöttünk, s ha a hold
felsüt, ki ragyog más sugarában? Te meg én.
Nincs én, se te, együtt a gyönyörben szabadon,
őrült dadogásban, de vidáman, te meg én.”

„Azért vagyok itt, hogy ne szülessen meg túl könnyen az a valami, amit elnevezünk csillagnak, aztán fél év múlva vagy egy év múlva kiderül, hogy nem is az és szemétre hányjuk.”

„Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék”

„sárga csillag”

„Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.”

„Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.”