George Gamow: A fizika története, Gondolat Kiadó, Budapest, 1965. p. 23.
Arkhimédészről
„Sok tengerész gyakran, unalmát hogy űzze,
Albatroszt fog, midőn lassúdan kerengve,
Közönyös utasként a hajóra ül le,
Amely fanyar vizek hátán siklik egyre.
Ám mihelyst a hajó pallóira rebben,
A tág Azúr ura már bénult-tétova,
Hófehér szárnyait széttárja esetlen,
S lomha evezőkként vonszolja csak tova.
E szárnyas utitárs mily’ nyomorult s gyenge!
Itt mily’ rút s komikus az éteri szépség!
Valaki pipát dug csőrébe, s nevetve
Mímeli egy másik groteszk bicegését.
Mint ez égi herceg, olyan a Poéta,
Röpte biztos, és a vad vihart is állja,
De lenn sebzi a gúny, az otromba tréfa,
S nem engedi járni két hatalmas szárnya.”
Idézetek verseiből, Albatrosz
Hasonló idézetek
„Azt akarom, hogy gyenge legyél. Olyan gyenge, mint én.”
„Nem tudsz átkelni a tengeren csupán bámulva a vizet.”
„Az én könyveim mint a víz; a nagy zseniké mint a bor. Mindenki vizet iszik.”
„A szépségnek semmi köze a szexhez. A szépségnek a szépséghez van köze, a szexnek a szexhez.”
Forrás: Sir Thomas Heath: Greek Astronomy, Dover, New York, 1991 (az 1932-es kiadás reprodukciója)