„Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!”

„Én mindig először megszagolom a könyvet, beszívom a képeket és a betűket, aztán úgy érzem: én vagyok a mese és a könyv az olvasó.”

„Nem mindegy, olyan ez, mint a Kossuth vagy vasút.”

„Sok hiba, amit másokban látsz, kedves olvasó, a saját természeted tükröződése bennük.”

„Az úri magyar harcos és a szorgalmas, üzleti érzékkel megáldott magyar zsidó a történelem folyamán mindig kiegészítette egymást.”

„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna.”

„Az Isten nem a mennyben van, hanem abban a szegény fickóban, aki éppen megszólít. Krisztus e csirkefogóban, tolvajban, hazudozóban testesül meg. Az Úr dicsősége pedig benned ölt testet, ki olvasol, s bennem, ki szólok.”

„Nincsenek könnyek az íróban, nem lesznek az olvasóban sem. Nincs meglepődöttség az íróban, nem lepődik meg az olvasó sem.”

„A festészet nagyobb igazsággal, hívebben állítja az érzékszerv elé a természet műveit, semmint a szavak vagy betűk, viszont a betűk hívebben állítják a szavakat az érzékszervünk elé, semmint a festészet…”

„Az író ambíciója az legyen, hogy inkább tíz olvasója legyen tíz év múlva és egy olvasója száz év múlva, száz kortárs olvasó helyett. (New York Times Book Review)”