„Vajon mit akart velünk a természet, amikor úgy rendezte, hogy néhány év alatt, mindjárt kezdetkor kiégjünk, és azután csak a hamvakat őrizzük egy életen át?”

„Amit gondolunk, az határozza meg, hogy mi történik velünk, ezért ha meg akarjuk változtatni az életünket, ki kell nyújtanunk az elménket.”

„Ennyi év után látom, hogy kezdetben tévedtem Évával kapcsolatban; jobb vele a kerten kívül élni, mint nélküle a kertben.”

„Az önszeretet az egész életen át tartó romantika kezdete.”

„A szerelem csak egy ócska trükk, amit a természet játszik velünk, hogy fennmaradjon a fajunk.”

„Képezd ki az embereket elég jól arra, hogy problémamentesen távozzanak, és bánj elég jól velük, hogy ne akarjanak.”

„Ha van elég üres helyed könyvekre, nem akarok veled beszélgetni.”

„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”

„Valahányszor kezembe vettem egy lefordítandó verset, mindjárt első pillantásra láttam, hogy soha ebben az életben nem fogom tudni lefordítani. Ezen a kezdeti lámpalázon nem segítettek az évek, nem segített a már lefordított ötezer, tízezer sor, nem segített, ha szerettem a fordítandó költőt, és nem segített, ha nem szerettem. Idővel persze megszoktam, hogy efféle nyugtalanságaimról ne beszéljek; némán tűrtem a kételyt, mint egy kisebb fogfájást. Titokban pedig azon igyekeztem, hogy műfordítói kételyeimből hasznot húzzak.”

„Ha tehát a washingtoni nagy törzsfőnök azt üzeni nekünk, hogy meg akarja vásárolni a földünket, sokat kíván tőlünk. A nagy törzsfőnök azt is tudatja velünk, hogy ad majd nekünk olyan helyet, ahol kényelmesen és magunk közt élhetünk. Ő lesz az apánk, és mi a gyermekei leszünk. De vajon lehet-e ez így valaha is?”