„Bármilyen apró is az ember, mindig ember.”

„Két ember nem lehet sokáig barát, ha nem tudja megbocsátani egymás apró hibáit.”

Jean de La Bruyère (1645–1696)

„Az emberek bármit megtesznek, legyen az bármilyen abszurd, annak érdekében, hogy elkerüljék a saját lelkükkel való szembenézést.”

Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichiáter, pszichológus

„Az emberek képesek olyan árnyakat vetni, amelyek olyanok, mint az állatok, de ezek csak árnyképek, a fény és vetítés apró trükkjei. Nem inkább valószínű, hogy Isten is efféle dolog? Csak egy újabb legendás árnyék?”

Stephen King könyv Rémület a sivatagban

„Oly magasra értékeli az ember eszét, hogy bármilyen kiváltságos helyzetben éljen is, nem érzi magát boldognak, ha nem fogad el ugyanilyen előnyös helyzetet embertársai gondolkodásában.”

Blaise Pascal (1623–1662) francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus és moralista

„Az abszolút, transzcendens, és ezzel az ember és Isten között olyan egymásnak szegülő személyes viszony jön létre, hogy az ember többé nem elégedhet meg bármilyen másodkézbol származó magyarázattal.
Az ismétlés”

Søren Aabye Kierkegaard (1813–1855)

„Apró Piroska a feleségem édesanyja, rokonom és nem több. Ha egyszer úgy adódik, számomra és az Altus számára lenne megtisztelő, ha üzlettársunk is lehetne. De a szerepeket jobb nem összekeverni, az ember egyszerre csak egy istent szolgáljon”

Gyurcsány Ferenc (1961) magyar politikus, közgazdász, pedagógus

„Az írók nem igazán emberek. Vagy, ha valamennyire is jók, akkor ők egy csomó ember, akik nagyon is próbálnak egy ember lenni.”

F. Scott Fitzgerald (1896–1940)

„…a hisztéria is rák az emberen, a bánat rág az emberen…”

József Attila (1905–1937) költő

„Mindig is remegtem a rémülettől az emberek előtt. Mivel képtelen voltam a bizalom legkisebb részecskéjét is érezni abban, hogy képes vagyok beszélni és emberi lényként viselkedni, magányos gyötrelmeimet a keblembe zártam. Melankóliámat és izgatottságomat rejtve tartottam, óvakodva attól, hogy bármilyen nyomot hagyjak magam után. Ártatlan optimizmust színleltem; fokozatosan tökéletesítettem magam a bohókás különc szerepében.”

Dazai Oszamu (1909–1948)