„Harmincas vagyok és korszerűtlen. Nem mintha nem érteném ezt a kort – ó, nagyon is értem. Éppen ezért állok vele szemben, ezért tudom egyre kevésbé elfogadni. Azt hiszem, sokat vétkezem ellene – hála istennek. Vannak törvényszékek, melyek előtt dicsőség vádlottnak lenni.”

„Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, míg ellenben ki korát megelőzi, csak halála után él, ki pedig korától elmaradt, élve is halott.”

„A házad itt állt, – szerte szállt!
Ezt látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy addig is állt!”

„Azt hiszem, tudja, ki az elkövető. Olyasvalaki lehet, aki közel áll hozzá. Akárki is, Marshallné tudja a nevét, és ez kergeti az őrületbe.”

„Azt hiszem, végső elemzésben a hála és a bosszú az a két fontos tényező, mely cselekedeteink rugója a mindennapi életben…A hála a másik emberben felébredt jókívánság, viszonzásképpen azért, amit én tettem érte…A bosszú a másik emberben felébredt rosszakarat, viszonzásképpen azért, amit okoztam neki.”

„… a halak, hála Istennek, nem olyan értelmesek, mint mi, akik megöljük őket. Ámbár sokkal nemesebbek és sokkal hasznavehetőbbek nálunk.”

„Soha ne tegyél semmit a lelkiismereted ellenére, még ha az állam követeli is.”

„Hejh, fiúk, hálát adhattok az Istennek, ha olyan barátitok lesznek, amilyen pajtástok vagyok én.”

„Ó, nem úgy értem, hogy jóképű vagy, nem úgy, ahogy az emberek gondolják a jóképűt. Az arcod kedvesnek tűnik. De a szemeid gyönyörűek. Vadak, őrültek, mint valami állat, amelyik a lángoló erdőből néz ki.”

„Ő állt a legközelebb az istenekhez, mivel neki volt a legkevesebb vágya.”