„Hiába szeretjük bukott angyaloknak tekinteni magunkat, ha valójában felkapaszkodott majmok vagyunk.”

„Mindannyian emberek vagyunk, gyarlók a saját természetünkben, és alkalmasak a testünkre; kevesen vagyunk angyalok.”

„A legfájdalmas dolog az, ha elveszunk abban, hogy valakit túlságosan szeretünk és elfelejtsük, hogy mi magunk is különlegesek vagyunk.”

„A tudat úgynevezett egysége illúzió, valójában vágyálom. Szeretjük azt hinni, hogy egységesek vagyunk, de nem vagyunk azok, a leghatározottabban nem. Nem igazán vagyunk urak a saját házunkban. Szeretünk hinni akaraterőnkben, energiánkban, és abban, amire képesek vagyunk, de ha eljön a valódi próba ideje, azt tapasztaljuk, hogy csak bizonyos mértékig sikerül, mert megzavanak ezek a kis ördögök, a komplexusok.”

„Szeretem, ha valaki hisz magában, hite van abban, amit csinál. Hogy végül mi lesz az efféle a dolgokból, az legtöbbször szerencse kérdése. De hitünk erősödik, pallérozódik minden egyes történésen, minden mozzanaton, amit a magunkba vetett hittel teszünk.”

„Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk.”

„Ha megszabadulnék démonjaimtól, elveszíteném angyalaimat.”

„Ha nem szereted magad, hogy a fenébe akarsz szeretni mást?”

„Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk.”

„…ha azt akarom, hogy szeressenek, mindezt el kell titkolnom / de akkor már nem szeretnek, mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engemet…”