„Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.”

„Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.”

„Tudtam, hogy mi folyik, de szándékosan nem vettem észre.”

„Nem tudtam segíteni, főnök. Megpróbáltam visszatartani, de már túl késő volt.”

„Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.”

„Bár nem tudtam, hogy mennyi játszmában, de azt tudtam, hogy én fogok győzni.”

„Képtelen vagyok felfogni a végtelenséget, és mégsem fogadom el a végességet. Szeretném, ha ez a kaland, amely az életem kontextusa, vég nélkül folytatódna.”

„Tudtam, hogy csodálnom kellene a bagoly vadásztehetségét, de nem tudtam nem sajnálni az egeret.”

„Magamagától jóformán senki sem veszi észre másnak az érdemét.”

„Soha nem tudtam úgy tenni, mintha nem éreztem volna. Soha nem tudtam szeretni, ha nem szerettem, és ha szerettem, nem tudtam többet elrejteni ezt a tényt.”