„Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.”

„Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.”

„Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék”

„Mi legyen üdvöm csillaga, ha nem a nemes öntudat?”

„Ha könnyezel, mert eltűnt a nap, eltűnnek a csillagok is.”

„Ha azért sírsz, mert a nap elment az életedből, könnyeid megakadályozzák, hogy meglásd a csillagokat.”

„Ha a csillagok csak ezerévente egy-egy éjszakán jelennének meg, az ember mennyire csodálná és imádná őket.”

„sárga csillag”

„Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai… Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.”

„A csillag régen nem ragyog”