„Nem kevés búsulással való csudálkozásunk vagyon az ti nagy embertelen vakmerőségteken, értvén, hogy által nem akartatok menni az mi confoederatus atyánkfiainak segítségökre különben, hanem hogy tinektek megfizessenek, sőt hat forintat adjanak előre: mert idegen országba mentek; ha meg nem adnák pedig fizetésteket, ti oda mennétek, ahol fizetést adnak.”

„Uram, azt szeretném, ha fáradozásokat adnál nekem, melyeket érted viselhetnék, és azt, hogy kevésre becsüljenek és semmibe vegyenek.”

„Nem, nem dicsőségre vágyom s nem hiúságos világra:
drága társak, már a régi harcos többé nem leszek;
én mindig előre nézek, csak előre, és ti hátra,
szemem ég felé irányul, föld felé a szemetek.
Nem, nem dicsőségre vágyom s nem hiúságos világra.”

„Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.”

„Azok vagyunk, aminek kiadjunk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.”

„Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. Ha így teszünk, képesek leszünk nevetni kisebb-nagyobb szenvedéseinken, és félelem nélkül menni előre, abban a biztos tudatban, hogy minden lépésünknek megvan a maga értelme.”

„Ha semmi sem sikerül, add fel, és menj a könyvtárba.”

„Nem arról van szó, hogy kevés pénz van az országban, hanem hogy sok a tolvaj.”

„A szív észt ad, de az ész nem ad szívet.”

„Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Ő az!"”