„A divat megváltozását rendszerint praktikus szempontokkal is indokolni szokták, de ez a praktikum csak illúzió. A divat évenkint változik, s ami tavaly nagyon célszerűnek látszott, idén már nem válik be. Nemcsak a női divat indoklása ilyen relatív érték, hanem a modern teknika minden vívmányáé az. Tudjuk, hogy az újításoktól nemcsak a falusiak tartózkodtak sokáig, hanem a művelt városiak is. Idősebb emberek sokáig nem ültek autóba […]. Pedig a régi jó világban sokszor a lovak is elragadták a kocsit, s nem kis bajt csináltak. De azt megszokták már, az a »mi világunkban« volt, s ennek a világnak a függetlenségét próbálták megőrizni az öregek, mintha gyanították volna, hogy a teknika áldásai még átokká is fordulhatnak.”

„A divat a csúnyaság olyan elviselhetetlen formája, hogy félévente változtatnunk kell rajta.”

„A hangom mindig is ott volt, de szintén ott volt a szórakoztatás, a divat és a külsőségek. Sokszor a művész a külső dolgok viharába burkolózva látszik, és megfeledkezik a legfontosabbról, egy énekes szerves részéről, a hangjáról. Úgyhogy, ez most saját magam újramegtalálása volt mint előadó.”

„Az embereket a hit választja szét. A kételkedés egyesíti őket. (Beliefs are what divide people. Doubt unites them.)”

„A magyar népművészetben csak az nem veszi észre a fantasztikus elemeket, aki behunyja a szemét. Tudósaink körében ez nagy divat ma.”

„A jó ember az, aki nemcsak hogy nem követ el bűnt, hanem aki nem is akar bűnt elkövetni.”

„Egy ember nemcsak a tetteivel árthat másoknak, hanem a közömbösségével is, és ebben az esetben is felelősség terheli őt.”

„Mi újság a világban? Semmi. Mi a régi a világban? Semmi. Minden mindig is volt és mindig is lesz.”

„Nemcsak a rossz emberek bűneiért kell majd bűnbánatot tennünk, hanem a jó emberek megdöbbentő hallgatásáért is.”

„Az én szerepem nem lehet az, hogy átalakítsam a világot: mert ehhez nincsen elegendő kiváló tulajdonságom; nem vagyok eléggé tisztán látó. De talán szolgálhatok, ahol tudok avval a néhány értékkel, amely nélkül ez a világ, még ha változik is, életre nem érdemes, amely nélkül az ember, még az újkor embere sem érdemes a tiszteletre.”