„Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.”

„Fényt nem lehet adni - csak meg lehet gyújtani, ha van, ami meggyulladjon. (…) A szikrát át lehet adni - de lángolni magadnak kell. Azt magadból kell megteremtened!”

„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”

„Ha most mélyen a tenyeredbe nézel, látni fogod a szüleidet és a felmenőid minden generációját. Mindannyian élnek ebben a pillanatban. Mindannyian jelen vannak a te testedben. Te vagy mindannyiuknak a folytatása.”

„Minél több fényt engedsz magadba, annál fényesebb lesz a világ, amelyben élsz.”

„…nyomorú sors nyomorultnak tudni magunkat, de a nagyság jele, ha felismerjük nyomorultságunkat.”

„Kövesd, míg látod, sugara árad,
Hisz’ közel ama Éj,
Mely minden Fényt elér;
Előre megsejti ezt bomló Árnyad.”

„Ha hülyét csinálok magamból, kit érdekel? Nem ijedek meg attól, hogy ki mit gondol rólam.”

„Azok, kik mások életébe fényt hoznak, maguk sem kerülhetik el azt.”

„Minden ember, mint ürességet, mint isteni jelet hordozza magában a határtalan szeretetéhséget.”