„A dolgok önmagukban, önmaguktól nem jók, vagy rosszak, csak az teszi őket egyikké, vagy másikká, hogy mit kezdünk velük.”

„A rossz országgyűléseket is jóvá teszik - a rosszabbak.”

Mikszáth Kálmán (1847–1910) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság …

„Ellenzem az erőszakot, mert amikor látszatra jót tesz, a jó csak időleges; amikor rosszat tesz, viszont maradandó.”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„Az arányok mércéje, ami a rosszat nehézzé, a jót pedig könnyűvé teszi.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„…abszolúte csak önmagamat választhatom, és önmagam ezen abszolút választásában áll a szabadságom, és csak amennyiben abszolúte önmagamat választottam, tételeztem abszolút különbséget, ti. a jó és a rossz közöttit.”

Søren Aabye Kierkegaard (1813–1855)

„Külföldön könnyű szeretni az életet. Ahol senki sem ismer téged, és az életedet teljesen egyedül tartod a kezedben, ott jobban ura vagy önmagadnak, mint bármikor máskor.”

Hannah Arendt (1906–1975) német zsidó származású amerikai filozófus, történész, író

„Az ember csak addig lehet önmaga, amíg egyedül van; és ha nem szereti a magányt, akkor nem szeretheti a szabadságot sem; mert csak akkor lehet valaki igazán szabad, amikor egyedül van.”

Arthur Schopenhauer (1788–1860)

„Önmagában véve semmi sem tisztességes vagy tisztességtelen, igazságos vagy igazságtalan, kellemes vagy kínos, jó vagy rossz. A közvélemény ruházza fel a dolgokat ezekkel a tulajdonságokkal, mint ahogy a só ízesíti meg az ételeket.”

Anatole France (1844–1924)

„Mihelyst társaid jó és rossz tulajdonságaival foglalkozol, rést nyitsz a szíveden, amin belép a gonoszság. Mások vizsgálata, bírálata és a velük való versengés gyöngévé tesz, majd legyőz téged.”

Uesiba Morihei (1883–1969)

„Mert a tétlenségtől te éppúgy félsz, mit a többiek – mint barátod, az orvos, a bankár, színész. Félsz a tétlenségtől, mert akkor eljöhet egy pillanat, amikor egyedül maradsz önmagaddal. Nem mintha ilyenkor gyötrő kérdések ébrednének benned, lelkiismeret, emlékek, vágyak, nem… hanem éppen azért, mert önmagadnak semmi mondanivalója nincs önmagad számára. A horror vacui fog el, ha arra az űrre gondolsz, ami önmagad vagy, a Semmitől félsz, amely benned tátong.”

Szerb Antal (1901–1945) magyar író, irodalomtörténész