„Nem sokra haladunk azzal, ha egyszerűen csak megpróbáljuk elnyomni mindazt, ami gonosz. Legnagyobb reményünk abban van, hogy kibontakoztassuk mindazt, ami jó.”

„A reményeid, álmaid és törekvéseid jogosak. Megpróbálnak felemelni, a felhők fölé, a viharok fölé, csak hagynod kell.”

William James (1842–1910)

„Jó és üdvös dolog semmiben sem reménykedni. A remény a legnagyobb esztelenségünk. Ha jól megértjük ezt, minden kedvező esemény kellemes meglepetés.”

Alfred de Vigny (1797–1863) francia költő, író és drámaíró

„Liszt igyekszik bebizonyítani, hogy a jelenkori zsidók nem alakították ki fajtájuk nemzeti zenéjét; ez azonban nézetünk szerint mindazok számára teljességgel természetes, akik tudják, hogy a zsidók megszűntek államot alkotni az államban, ellenkezőleg, ahhoz a nemzethez tartoznak, amelynek országában élnek, s amelynek valamennyi érzésében és reményében osztoznak.”

Liszt Ferenc (1811–1886) magyar zongorista, zeneszerző, karmester

„Íme, beláthatod, hogy bár Isten engedi a gonoszt, amikor a Gonoszban és a Gonosz által cselekszik, de mégsem cselekszik gonoszul, noha a gonoszt a Gonosz által végezteti el.”

Luther Márton (1483–1546)

„Ha elsőre nem abszurd az ötlet, akkor nincs remény.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Egy embert csak úgy ismerhetünk meg, ha remény nélkül szeretjük.”

Walter Benjamin (1892–1940) német filozófus, irodalomkritikus, esszéista, 1892-1940

„Ha tényleg gonosz vagy, akkor légyként térsz majd vissza, és szart fogsz enni.”

Kurt Cobain (1967–1994)

„Ha egyszer a reményt választod, bármi lehetséges.”

Christopher Reeve (1952–2004) amerikai színész

„A viharokban és kalandokban rejtőző veszedelemnek rengeteg az árnyalata, és csak hébe-hóba fordul elő, hogy a jelenségek külső leplén érzékelhetően üt át a baljós erőszak, a gonosz szándék - az a meghatározhatatlan valami, ami megzavarja az ember eszét és összeszorítja a szívét, hogy tudja, érezze, a véletlenek kuszasága és az elemek dühe rosszakaratúan tör rá olyan erővel, amelyet már nincs hatalma kordában tartani, oly féktelen kegyetlenséggel, amely kitépi belőle a reményt és a félelmet, a fáradtság gyötrelmét és a pihenés utáni vágyat. Már csak törni, rombolni akar, megsemmisíteni mindezt, amit eddig látott, szeretett, élvezett vagy gyűlölt. Mindazt, ami drága és nélkülözhetetlen - a napfényt, a múlt emlékeit, a jövendőt -, az egész sokszínű világot el akarja törölni a szeme elől azzal az egyszerű megdöbbentő cselekedettel, hogy elrabolja tőle az életét.”

Joseph Conrad (1857–1924) lengyel születésű angol regényíró