„A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény.” Sir Winston Churchill (1874–1965) Az Egyesült királyság miniszterelnöke a II. világháború alatt Neki tulajdonított idézetek
„A reményeid, álmaid és törekvéseid jogosak. Megpróbálnak felemelni, a felhők fölé, a viharok fölé, csak hagynod kell.” William James (1842–1910)
„Jó és üdvös dolog semmiben sem reménykedni. A remény a legnagyobb esztelenségünk. Ha jól megértjük ezt, minden kedvező esemény kellemes meglepetés.” Alfred de Vigny (1797–1863) francia költő, író és drámaíró Idézetek aforizmáiból
„Liszt igyekszik bebizonyítani, hogy a jelenkori zsidók nem alakították ki fajtájuk nemzeti zenéjét; ez azonban nézetünk szerint mindazok számára teljességgel természetes, akik tudják, hogy a zsidók megszűntek államot alkotni az államban, ellenkezőleg, ahhoz a nemzethez tartoznak, amelynek országában élnek, s amelynek valamennyi érzésében és reményében osztoznak.” Liszt Ferenc (1811–1886) magyar zongorista, zeneszerző, karmester Lisztről mondták
„Íme, beláthatod, hogy bár Isten engedi a gonoszt, amikor a Gonoszban és a Gonosz által cselekszik, de mégsem cselekszik gonoszul, noha a gonoszt a Gonosz által végezteti el.” Luther Márton (1483–1546)
„Ha elsőre nem abszurd az ötlet, akkor nincs remény.” Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus
„Egy embert csak úgy ismerhetünk meg, ha remény nélkül szeretjük.” Walter Benjamin (1892–1940) német filozófus, irodalomkritikus, esszéista, 1892-1940
„Ha tényleg gonosz vagy, akkor légyként térsz majd vissza, és szart fogsz enni.” Kurt Cobain (1967–1994)
„A viharokban és kalandokban rejtőző veszedelemnek rengeteg az árnyalata, és csak hébe-hóba fordul elő, hogy a jelenségek külső leplén érzékelhetően üt át a baljós erőszak, a gonosz szándék - az a meghatározhatatlan valami, ami megzavarja az ember eszét és összeszorítja a szívét, hogy tudja, érezze, a véletlenek kuszasága és az elemek dühe rosszakaratúan tör rá olyan erővel, amelyet már nincs hatalma kordában tartani, oly féktelen kegyetlenséggel, amely kitépi belőle a reményt és a félelmet, a fáradtság gyötrelmét és a pihenés utáni vágyat. Már csak törni, rombolni akar, megsemmisíteni mindezt, amit eddig látott, szeretett, élvezett vagy gyűlölt. Mindazt, ami drága és nélkülözhetetlen - a napfényt, a múlt emlékeit, a jövendőt -, az egész sokszínű világot el akarja törölni a szeme elől azzal az egyszerű megdöbbentő cselekedettel, hogy elrabolja tőle az életét.” Joseph Conrad (1857–1924) lengyel születésű angol regényíró