„Ahogy a babona szerint a rém eltűnik egy láthatatlan hasadékban, ugyanez történik a kétségbeeséssel is, minél szellemibb, annál inkább szeretne olyan külsőben lakozni, ahol bizonyára senkinek sem jutna eszébe keresni. Ez a rejtettség éppen valamiféle szellemi dolog, és arra szolgál, hogy mintegy a valóság mögött valami bezárt világot biztosítson magának az ember, egy világot kizárólag magának, olyan világot, amelyben a kétségbeesett Én szüntelen kínok között azzal foglalkozik, hogy önmaga legyen.”

„Minél tisztábban látjuk a világ valóságát, annál könnyebben birkózunk meg vele.”

„Minél többet elmélkedik az ember jó gondolatokon, annál jobb lesz az ő világa és az egész világ.”

„Csak a kétségbeeséssel teli lélek érheti el a nyugalmat, és ahhoz, hogy kétségbeessen, sok mindent kell szeretnie, és még mindig szeretnie kell a világot.”

„Először is szeresd magad, és akkor minden más is a helyére kerül.
Igazán szeretned kell magad ahhoz, hogy bármit is elérj ebben a világban.”

„Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.”

„Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.”

„Ne hasonlítsd össze magad senkivel sem ezen a világon ... ha ezt megteszed, saját magadat bántod.”

„…a fizikai világ mögött és azzal bensőségesen összekapcsolódva egy szellemi-érzékfeletti világ van, és az ember képes arra, hogy bizonyos megismerési erők kifejlesztésével betekintsen ebbe a fizikai világgal összeszövődött érzékfeletti világba.”

„Minél többet tudok a világról, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy soha nem fogok olyan férfit látni, akit igazán szeretni tudnék. Oly sok mindent követelek!”